A napokban megdöbbenéssel szereztünk tudomást arról, hogy a munkácsi városvezetés, Andrij Balogával az élén egy új állandó kiállítás exponátumaként tervezi kiállítani az októberben a munkácsi vár bástyájáról jogtalanul lefűrészelt Turul-emlékművet. Kíváncsian várjuk a Latorca-parti város történetéről szóló állandó kiállítás megnyitását, hiszen az utóbbi időszakban mutatott magyarellenesség után kijelenthetjük, ez egy újabb rúgás a kárpátaljai magyarságba, amely ugyanannyira fájdalmas, mint az emlékjel eltávolítása volt.
Mint ismeretes, Viktor Baloga parlamenti képviselő megbízásából a városi képviselőtestület egy magyarellenességbe burkolt politikai bosszúhadjárat keretében, a háborús hevületet kihasználva tavaly októberben döntött arról, hogy a váron cseréljék le a turulmadaras emlékművet az ukrán állami címerre. Az eltávolításra még aznap sor került, másfél héttel később pedig felavatták az ukrán címert. Azóta semmit nem lehetett tudni az emlékmű hollétéről és az állapotáról. A kistérségben továbbra sem csitulnak az indulatok, hiszen nemrég immár másodszorra menesztették a munkácsi magyar iskola igazgatóját. A Baloga-klánt az sem tántorította el ettől, hogy Schink Istvánt a bírósági döntés alapján helyezték vissza állásába, ugyanis megállapítást nyert, hogy jogtalan volt a januári kirúgása.
Az, hogy négy fal közé zárják – most is a vár valamelyik termében elzárva őrzik a ledöntött, állítólag megrongálódott Turul-emlékművet –, újabb soviniszta húzás a munkácsi klán részéről, és bár látszólag lokális jelenségről van, az bizonyos, hogy nem segíti az ukrán–magyar együttélést, és tovább nehezítik a Kijev és Budapest közötti fagyos viszony helyreállítására tett kísérleteket. A munkácsi várról eltávolított turul ügyének végére máig nem került pont. Azzal, hogy kiállítási tárgyként mutogatnák a lefűrészelt szobrot, arra utal, hogy Baloga, ha tehetné, „rezervátumba” zárná a kárpátaljai magyarságot.
Egyértelműen kijelenthető, hogy a Munkácsi kistérségben tovább folytatódnak a provokációnak minősíthető magyarellenes lépések, amelyeket bár elítél a megye vezetése, de a háborús viszonyok között meg van kötve a keze. Csak bízni tudunk abban, hogy a háború lezárása és a béke eljövetele nem csak az ukránok számára jelenti a nemzeti szuverenitásuk megőrzését, de a kárpátaljai magyarság megmaradását is szavatolja.
