Csendes a szernyei családorvosi rendelő. Odakinn hétágra süt a nap, de még tűrhető a meleg, ilyenkor az emberek többsége a kertekben szorgoskodik, „nem ér rá” betegeskedni. A felújított, jól felszerelt egészségügyi intézményben az adminisztrálással foglalkozó családorvost, Popovics Angélát találjuk, aki Zsidik Katalinnal, a privát intézményként üzemelő rendelő, valamint további két rendelő – a barkaszói és egy ungvári – igazgatójával éppen az aktuális teendőket beszéli meg.
Magyar Tímea
Angéla hat éve fejezte be az Ungvári Nemzeti Egyetemet, azóta praktizál. Két éve került át Szernyére a csongori rendelőből, mivel az ottani lakosságszám nem indokolta két orvos jelenlétét. Így amikor ajánlatot kapott Katalintól, élt a lehetőséggel.
– Egy családorvosnak átlag ezernyolcszáz páciense lehet. Csongoron kétezer körüli a lélekszám, viszont a háború idején nagyon sokan külföldre mentek, szóval fogyóban a páciens. Nincs ez másként sajnos Szernyén sem. A településen élők negyven százaléka, a romáknak legalább a fele vándorolt el. Bár utóbbiak folyamatosan ezt teszik, hol itthon vannak, hol külföldön.
A helyi egészségőrök elmondása szerint a településen gyakorlatilag az asszonyok, a gyerekek és az idősek maradtak.
A télen főként felső légúti fertőzésekben szenvedő páciensek lassan „áttérnek” a nyáron jellemző problémákra, elsősorban az emésztőszervi megbetegedésekre.
– Ilyenkor elsősorban vírusos gyomor- és bélrendszeri panaszokkal keresnek fel bennünket. Hisz elég egy kis elővigyázatlanság, egy hosszabb időre asztalon felejtett étel és máris megvan a baj. De nem ritka, hogy a kerti munkával járó hajladozás miatt romlik a hipertóniások állapota. Az volt a gond, amikor ide kerültem, hogy rendszertelenül szedték a gyógyszereiket.
Rá kellett vezetni őket arra, hogy a hipertónia nem egy alkalmi betegség, hanem folyamatos kezelést igényel.
Na és a nehéz fizikai munkával járó különféle idegbecsípődések is ilyenkor jelentkeznek – sorolja az éppen aktuális gondokat a családorvos. – Egyelőre nem indult be a nyári betegségszezon. Amikor viszont beáll a nagy meleg, áltagosan napi tíz-tizenöt ember is felkeres bennünket.
– A településen élő nagyszámú roma lakosság mennyire tudatos az egészsége terén?
– Ha betegek, főleg a gyerekek, akkor felkeresnek bennünket.
Inkább azzal van baj, hogy hiába kötjük a lelkükre, amint meggyógyul a csemete, jöjjenek el hozzánk a kötelező védőoltások elvégzése céljából, arra legtöbbször már nem hajlandóak.
Holott pont az oltásoknak köszönhetően kerülhetnének el számos veszélyes fertőző betegséget. Csak körükben van elmaradás a vakcinálás terén, holott van elegendő ampullánk. Van, hogy odahaza keressük fel őket, olyankor többnyire sikerrel járunk. Ám az egy hónap múlva esedékes ismétlő oltásra mégsem jönnek el – vázolja a helyzetet Angéla.
– A Covid mára megszelídült, a helyiek nem is engedik tesztelni magukat, ha felmerül bennünk a gyanú, hogy esetleg fertőzöttek – tudjuk meg Katalintól az elmúlt hónapokról beszélve. – A járvány idején pedig halálos áldozatot is követelt a kór. Egy fiatalember 60-as szaturációval jött el hozzánk, de hiába utaltuk be a kórházba, saját felelősségére lemondott az egészségügyi ellátásról.
Nem vette komolyan a betegséget és belehalt. Egy 83 éves idős bácsit is elvitt a koronavírus. A helyiek nem mutattak nagy aktivitást a Covid-védőoltás iránt, nem szívesen oltatták be magukat.
Egyre több a cukorbeteg, még a gyerekek körében is előfordul. A tuberkulózis is jelen van a településen. Három személyt kigyógyítottak, de egy idő után, mivel nem kapták meg a gyógyszereiket, kiújult náluk a betegség.
– A tébécések kezelését, miután már nem fertőző a páciens, a családorvosokra bízták. A családorvosok többsége azonban panaszkodik, hogy nem túl gördülékeny a betegek eme csoportjának ellátása.
– Ezzel bizony mi is így vagyunk. A közigazgatási reform után a tébécések ellátása tisztázatlan, küldözgetik őket egyik járásból a másikba, valahogy igazából senkihez sem tartoznak. Ungvárról Munkácsra küldik őket, ahol azt mondják, már a Beregszászi járáshoz tartoznak, de Beregszászból visszairányítják őket Munkácsra vagy Ungvárra.
Én, mint családorvos nem kapom meg a tbc-gyógyszereket, szegény betegnek egyedül kell ide-oda szaladnia, míg előbb-utóbb hozzájut a nélkülözhetetlen készítményekhez – világít rá a családorvos a problémára, ami egyelőre megoldásra vár.
Hozzáteszi, az egészségügyi reformnak számos pozitív hatása van, például az egységes elektronikus nyilvántartási rendszer, az elektronikus beutaló stb., de van néhány ehhez hasonló, még tisztázatlan kérdés is.
A rendelőben patika is üzemel, így, ha valakinek sürgősen szüksége van valamilyen gyógyszerre, nem kell azért Munkácsra utaznia, helyben is be tudja szerezni a nélkülözhetetlen szert. Új defibrillátor, EKG-készülék, lélegeztetőgép áll a betegek rendelkezésére, amit elsősorban külföldi felajánlóknak köszönhetnek.
– A háború érezhetően mentálisan is megterhelte az embereket. Főként az időseket. Mert a fiatal vagy középkorú nők időnként meglátogatják párjukat külföldön, de a sok magára maradt koros ember teljesen magába roskadt. Mivel a családjuk elment, nincs kihez szólniuk, depresszióba esnek.
A községháza felvett egy szociális gondozót, aki nyolc-tíz szépkorúnak segít a mindennapi teendőkben, bevásárlásban, ügyintézésben.
Elbeszélget velük, de ez persze nem egyenértékű egy családdal – világít rá a doktornő még egy súlyos problémára, ami a háború kapcsán alakult ki. – Aki fizikálisan képes rá, eljár a rendelőbe, kicsit beszélgetni. Ám a fekvő betegeket rendszeresen felkeressük.
Nem túl optimisták a helyi egészségőrök a falu jövőjét illetően. Álláspontjukat a demográfiai adatokra alapozzák, amibe nekünk is betekintést engednek. Szernyén tavaly 7 születést és 23 halálesetet regisztráltak, idén ez az arány 3 és 6. Hacsak nem ér véget mielőbb a háború és nem térnek haza az elvándorolt családok, szomorú jövőkép vár a beregszászi járási településre…
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
