Megvonták a mérlegét a 23. Munkácsi Vörösborfesztiválnak. A Kárpátalja legjobb vörösbora cím idén a borhalmi Vaszil Antalovszkijhoz került. A legjobb fesztiválbor címet a munkácsi Vaszil Pauk szerezte meg, a Munkács polgármesterének kedvence kategória győztese a kígyósi Sass Károly lett, Az év felfedezettje különdíjjal pedig a derceni Orosz Ruszlánt tüntették ki. A díjazottak hordókat, szivattyúkat, és a bor betöltéséhez szükséges más berendezéseket kaptak ajándékba, melyeket a Latorca- parti város polgármestere, Andrij Baloga nyújtott át. Az idei fesztivált rekordszámú közönség, a szervezők becslései szerint 120 ezren keresték fel a hat nap során, s hasonló mennyiségű, azaz 120 ezer liter bor fogyott el.
Vidékünk legnagyobb hagyománnyal bíró gasztronómiai rendezvényén most is mindenki ott volt, aki számít a kárpátaljai borászszakmában. A Kárpáti Igaz Szó is a helyszínen tájékozódott. Volt olyan év, amikor 150 szakember vehetett részt az eseményen, ám az utóbbi években a minőséget szem előtt tartva 40-ben maximalizálták a részvevők számát. A szervezők komoly kritériumokat támasztanak velük szemben. Sass Károly neves kígyósi szőlész és borász az elmúlt 23 évben mindössze négy alkalommal – a kezdetekkor, amikor csak munkácsiak vettek részt az eseményen és tavaly, amikor egészségi állapota miatt – hiányzott a fesztiválról. A borász évek során akkora hírnévre tett szert, hogy legyen szó munkácsi, beregszászi vagy ungvári fesztiválról, az ő standja előtt mindig tolonganak a turisták. Bőven akadnak irigyei is, de elmondása szerint ő nem bánja, hogy van egy egészséges konkurencia a vállalkozók között, ugyanis ez őt arra ösztönzi, hogy mindig a legjobbat hozza ki az amúgy is kitűnő adottságú dűlőkből. Ami az idei eseményt illeti, rögtön kritikával kezdte, szerinte túl sok volt a hat nap.
– Az első két napon nagyon kevés volt az érdeklődő, ráadásul a pincészetben is sok még a teendő, amiket a rendezvény miatt halasztanunk kellett. Három-négy nap bőven elegendő lenne. Idén 24 fajta bort hoztunk. Ez az első év, hogy megfordult az arány, több a száraz itóka, az édes borok kezdenek a háttérbe szorulni. Leginkább a saját márkás italokat keresik, ezek közé tartozik a Zsuzsika, te édes, a Fekete rózsa, az újabb fajták közül az Új és a Régi szerelem. Ezeket nagyjából három éve csináljuk, az utóbbi egy száraz fehér bor, jellegzetes kárpátaljai fajták– egy a Bakator, a Szerémi zöld és a Traminer házasítása, míg az előbbi egy félédes grúz fajta és az Irsai Olivér házasításából készül – mondta lapunknak Sass Károly, aki hozzátette a rostálás ellenére még mindig akad olyan „borász”, akinek négyzetméternyi szőlője sincs.
A látogatók között is akadt hozzáértő. A kígyósi borosgazda standja előtt Péter István sommelierhez (borszakértő) illően szürcsölgetve ízlelgette a borokat. Az ungvári férfi nem hagyna ki egy borfesztivált sem, jellemzően a Bereg-vidéki száraz fehérborokat kedveli.
– A beregszászi, muzsalyi, kígyósi és benei borászok a helyben megtermelt, saját, jó minőségű szőlőjükből készítik a borokat – indokolta a Bereg-vidéki borok iránti vonzalmának az okát. – Gyakori, hogy a borászok megvezetik a mit sem sejtő turistát, helytelenül kárpátaljai bornak nevezik a más régióból vagy országból behozott alapanyagból készült nedűt. Ám csak az itt megtermelt szőlőből készült bor tekinthető tájjellegűnek. A kárpátaljai gyümölcs íze és a zamata, eltérő a másutt termeltétől, mert a föld a savassága teljesen más. Van, aki azzal trükközik, hogy az európai fajtákat Izabellával házasítja, majd eladásnál azt bizonygatja, hogy a terméke csak nemes fajtából készült. De engem nem lehet átverni, én rögtön megérzem a turpisságot. Hallottam már olyanról is, hogy a fesztiválon kóstolt és a palckban megvásárolt bor különbözik egymástól, ám erre általában már csak otthon jönnek rá az emberek. Érdemes még a vásárláskor megkóstolni, az van-e az üvegben, amit nem sokkal korábban megkóstoltattak velünk.
Nagy Irén a Nota Bene családi borászat standjánál megerősít abban, hogy egyre több a Péter Istvánhoz hasonló tudatos borfogyasztó. A férje, Nagy László által alapított szőlészetben csak európai és amerikai fajtákkal dolgoznak. Kizárólag a muzsalyi hegyen termesztett saját szőlőből készítik boraikat, így garantált a jó minőség. A többséggel ellentétben ők üvegpalackban árusítanak, ahogy ő fogalmazott, megadják a tiszteletet a bornak.
Van, aki nem a borok, sokkal inkább az árak és a helyben készített ételek minősége miatt aggódott. Két moszkvai turista, Natasa és Jurij borzselé majszolgatása közben elárulta, hogy gyakran tölti itt az újévet és a karácsonyt. A pár férfi tagja beszélgetésünk közben megjegyezte, hallott már az Ukrajnában óriási méreteket öltő inflációról, de nem gondolta, hogy ilyen drasztikus a helyzet. Első nap 15 hrivnyát fizetett egy pohár borért, míg másnap már 20-at kértek.
– Voltunk már Németországban is borfesztiválon, ég és föld a kettő közötti különbség. A borok finomak, viszont azt javasolták nekünk, ne együnk a helyi lacikonyháknál, mert a húsokat nagyon sokáig érlelik – fogalmazott. Arra a kérdésünkre, hogy az orosz–ukrán ellentét nem tartotta-e vissza attól, hogy Kárpátaljára látogasson, elmondta, nem fél, ugyanis más ukrajnai régiókkal ellentétben itt barátságosak az emberek, egy soknemzetiségű és vallású vidék, ahol különböző nemzetek évszázadok óta élnek egymás mellett békében.
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
