A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a magyar kultúra napja alkalmából nem akármivel kedveskedett a közönségnek: a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Átriumában bemutatták a szakmának A sátán fattyát. A filmet Nagy Zoltán Mihály regénye nyomán Zsigmond Dezső rendezte, főszerepben Tarpai Viktóriát, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművészét láthattuk.
A forgatáshoz több mint másfél évvel ezelőtt kezdtek hozzá:
– Igazából 10-12 évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni a témával, amikor Balogh Géza barátom, a film egyik forgatókönyvírója a kezembe adta Nagy Zoltán Mihály remekművét – fejti ki lapunknak Zsigmond Dezső. – Felmerült, hogyan is lehet ezt a csodálatos írást a film nyelvére lefordítani. Úgy lehetett, hogy kicsit eltértünk tőle, viszont csak annyira, hogy vissza is tudjunk térni.
A casting idején sok-sok ember szóba került, én tudatosan választottam kárpátaljai színészeket. Elképesztő Tarpai Viktória, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila és a többiek fegyelme, alázata, munkája.
– Nehéz volt azonosulni Eszter sorsával? – kérdeztük a film „főhősét”, Tarpai Viktóriát.
– Tóth Eszterrel tulajdonképpen sok évvel ezelőtt „találkoztam” már. A film elkészítése előtt pár évvel született egy monodráma, és persze a regényt is elolvastam, amely azonnal megkapott, valóban nem egy kacagó, tarka tavasz az ő élete, története. Filmcsinálás közben nem is gondolkodtam, jöttek a jelenetek, s jött az érzés is vele.
– Bánatában kútba ugrik. Arra lennék kíváncsi, dublőr játszotta el a szörnyű jelenetet, vagy azt is bevállalta?
– Úgy volt, hogy dublőr lesz majd helyettem, de én azt mondtam, nem szeretném, hogy más csinálja ezt a jelenetet, mert van folytatása, amikor édesapám kiment a kútból és bevisz a házba. Úgy gondoltam, ha ennek az elejét nem tudom megcsinálni, akkor a vége sem lesz hiteles. Kaptam egy búvárruhát, amit a nagy hálóing alá vettem fel, leeresztettek a kútba és én tűzoltócsőből megengedtem a vizet. Ezt a jelenetet legalább ötször vettük fel októberben, és kint még egy vödör vízzel is leöntöttek. Víz alatt fóbiám van, de hála Istennek ezt is sikerült megoldani.
– A remegés is valódi volt?
–
Igen, az, hiszen a felvételkor kemény mínuszok voltak, számtalanszor szinte sokkszerű állapotba kerültem, de egyetlenegy pillanatot sem bántam meg, boldogan emlékszem vissza erre.
Egy olyan fantasztikus stáb vett körül, mely minden lélegzetével és mozdulatával azon volt, hogy segítsen.
Eszter édesanyját Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház színművésze alakítja, aki szintén jelen volt a beregszászi bemutatón.
– Amikor megkapok egy szerepet, az egyszerűen elkezd bennem élni: elvetem a magot, és ez növekedni kezd bennem, ott van a zsigereimben. Próbálok nem játszani, hanem létezni a figurában, ez segít engem a szerepalkotásban – mondta. –
Egyszer csak elhiszem azt, amibe részt kell vennem, átengedem az agyamon, a lelkemen. Életemben nem sírtam ennyit, mint ebben a filmben. Forgatás közben viszont bohóckodtunk, mert csak így lehetett mindezt túlélni.
A film nagy sikert aratott, a közönség percekig állva tapsolta a színpadra szólított művészeket és statisztákat, s közben mindenki elgondolkodhatott azon, vajon mi lett Eszterrel, aki a film végén, karján a gyermekével eltűnik a Tisza felett kavargó ködben…
Hegedűs Csilla
