Tizenkettedszer rendezték meg Mezőgecsében a nemzetközi böllérversenyt. Tizenkét csapat nevezett be, hogy a nap folyamán készített „disznóságokat” a zsűri asztalára tegyék, és persze a vendégek tányérjára, akikből most sem volt hiány. Többnyire ukrán turisták jöttek ide, hogy megkóstolják a kárpátaljai és környékbeli ételeket, és ha ízlett, akkor vásároljanak is belőle. Voltak, akik saját személygépkocsijukkal érkeztek Lembergből, Vinnicáról és Mikolajivből, de csoportok is jöttek autóbuszokkal.
– A kárpátaljaiak mellett két magyarországi (Szatmárcseke, Lakitelek), valamint Vajdaságból és Lembergből érkezett csapat is benevezett – sorolja Mester András, Mezőgecse polgármestere. – A rendvény jó néhány éve nemzetközivé vált, testvértelepüléseink szinte a kezdetektől részt vesznek az eseményen. A lényeg az, hogy az ide látogatók és a csapatok tagjai is jól érezzék magukat, továbbvigyék kis falunk jó hírét. A böllérverseny igen népszerű, sikerült bevinnünk a köztudatba a kárpátaljai disznótoros ételeket, a visszajelzések is jók, nincs okunk panaszra. És nem mellesleg a kárpátaljai turizmusra is jó hatással van.
Jó hír, hogy idén már nem kellett a lábbelire zacskót húzni, a teret aprókővel borították le, ami meggátolta, hogy az ott lévők nyakig sárosak legyenek. Az illemhely kialakítását is megoldották, most már csupán a parkolási lehetőségen kell korrigálni. Remélhetőleg jövőre már azzal sem lesz gond.
A népünnepélyre magas rangú vendégek is érkeztek, közöttük Hennagyij Moszkal. A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnöke a tőle megszokott módon röviden, ám annál velősebben köszöntötte az egybegyűlteket. Azt kívánta, mindenki egyen-igyon kedvére, hiszen van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a kolbásztól a disznósajtig, a szilvapálinkától a vörös borig. Brenzovics László sem szaporította a szót. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke megköszönte a versenyzőknek, hogy évről-évre fontosnak tartják eljönni és bemutatni a tájegységük konyháját.
A standok között sétálva láthattuk, hogy sürögnek-forognak a szakácsok, készítik a finom ételeket. A szatmárcsekei csapat gyakorlatilag az elejétől részt vesz a fesztiválon, most is csupa finomsággal készültek. A kolbászba sót, fokhagymát, pirospaprikát, borsot rakunk és a fűszerkömény sem maradhat el fejti ki Hadari Ferenc csapatvezető. Mindezt ízlés szerint, mert van, aki sósabban, borsosabban, vagy fokhagymásan szereti. Mi megpróbálunk mindenkinek kedvezni. Reggelire húspogácsát készítettünk, de füstölt szalonnát is sütöttünk, amit szatmári szilvapálinka kísért.
Egy dolog viszont feltűnt: sehol nem láttunk véres hurkát. Vajon mi lehetett ennek az oka? Popovics Sándor, a zsűri kárpátaljai tagja elmondta, korábban itt, helyben került levágásra a sertés, így volt friss vér, de az állatvédők fellépése miatt most már ide szállított, kettévágott jószágot dolgoznak fel, ezért nincs véres hurka.
– Valóban sokan hiányolják ezt, de sajnos ez van, meg kell elégednünk a májas hurkával és a többi disznósággal. Eddig fogópálinka, forralt bor, velő és máj került az asztalunkra, a továbbiakban is sok finomságra számítunk. Számos tájegységről érkeztek csapatok, és az általuk készített ételek más és más ízűek. Például a szatmárcsekeiek fogópálinkájában a szilvamag is benne volt, ami enyhe mandulaízt adott az italnak. A vajdasági Kispiacról érkezett szakácsok pedig teljesen másként fűszereznek, mint mi – mondta a zsűritag.
A zsíros ételekhez jó bor dukál, abból sem volt hiány a fesztiválon. Mint Jakab Sándor borász elmondta, aznap a borokat is bírálták, méghozzá kétfélét, a száraz fehér és vörös borokat. A legjobbakat 13 borász italaiból választották ki. A nap folyamán a kóstolgatók jó hangulatát a kellemes időjárás és a színes kulturális program fokozta.
Hegedűs Csilla
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.