Nem szokott feleslegesen idegeskedni, jókedvű és laza. Amikor csak teheti, utazásra adja a fejét, ahol természetesen a helyi ételkülönlegességeket is megkóstolja. Kedves természete ellenére olykor kissé forrófejű és hiszékeny. Kulcslyuk rovatunk vendége Bakos Csaba televíziós producer.
– Miért választotta a színészetet?
– Őszintén – nem akartam katonai szolgálatot teljesíteni. Kapóra jött, hogy Vidnyánszky Attila és Kazimir Károly épp akkor indították a Kijevi Színművészeti Főiskola magyar csoportját. Minket még az akkori Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházba, ma már Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházba készítettek.
– Mégsem jött haza szülőfalujába, Dercenbe. Mihez kezdett a főiskola befejezése után?
– Jelenleg a Kijevi Magyarok Egyesületének az elnökségi tagja vagyok. Aktívan kiveszem a részem a kulturális életből, március 15-én a Nemzeti dalt is én szavalom már legalább tíz éve. Huszonöt éve élek Kijevben. Akkoriban nem igazán éreztem azt, hogy otthon kibontakozhatnék. A diákévek alatt nagyon megszerettem Kijevet. Az ukrán embereket is megkedveltem. Éltem Budapesten is, de mégis ide húzott a szívem. Már a főiskola alatt is vállaltam munkát, így utána nem volt nehéz elhelyezkedni. Először a Budapest kaszinóban dolgoztam, ami egy ukrán–magyar közös vállalat volt. Kisebb-nagyobb rendezvények szervezését bízták rám. A főiskola révén ismertem a szakmabelieket, ezért nem okozott nehézséget e feladatok teljesítése. Kis idő múlva indítottak egy Telefortuna elnevezésű műsort, amit a magyaroktól koppintottak. Megkértek, hogy keressek ennek vezetőt, én pedig a csapi Maha Péter barátom személyében találtam is egy ukránul kitűnően beszélőt. Ebben a műsorban én voltam a producer nyolc évig. Közben az Inter kereskedelmi tévécsatorna is megkeresett, hogy készítsünk egy műsort az akkori feleségemmel. Dasával szerettünk finom ételeket készíteni, innen jött az főzős műsor ötlete. Itt is producer voltam, de úgy gondoltam, hogy miután elkezdjük, otthagyom a dolgot, mert nekem ott volt a nagyobb, állami projekt.
– Azóta már új, saját műsora van.
– Igen, én vezetem a Csillagkonyha főző show-t. Először ide is csak producerként készültem, de végül rám bízták a vezetését is egy énekes sztár oldalán. Nemrég volt az adás premiere. A mellettem ügyeskedő személy az egészséges táplálkozást preferálja, én viszont azt forszírozom, hogy élvezni kell az ételeket. Igyekszem ezt úgy megvalósítani, hogy az egészséges is legyen. Például semmit sem sütünk olajban.
– A két kisfia nem esett messze a fájától.
– Az előző házasságomból született Mátyás és Oliver. A nagyobbik már a Leszja Ukrajinka nemzeti színházban játszik, tizenkét éves korára felnőtt szerepben mutatja meg magát havonta. A kicsi pedig egy született humorista, ám benne is megvan a színészi hajlam. Az új párommal négy éve vagyunk élettársak.
– Mivel tud elvonatkoztatni a munkától?
– Az utazással. Szeretek különböző városokat felfedezni. Vonzanak a turistalátványosságok. Voltam már Londonba, Hongkongban, Los Angelesben, Las Vegasban. A városnézést összekötöm a gasztronómiai élvezetekkel, és ez jó érzés. Nem jártam még Thaiföldön, se a Fülöp-szigeteken, ezért nyáron vagy Bangkokba látogatok el, vagy Manilába.
– Mennyire jellemző Önre a hirtelen döntéshozás?
– Eléggé. Volt már rá példa, hogy este vacsora után felajánlottak valamit, és reggel már a gépen ültem, mert rábólintottam a dologra. A helyes döntéshozás attól függ, milyen gyakran kell választanunk. Minél több ilyen helyzetbe kerülünk, annál gyakorlottabbak vagyunk benne, és nagyobb a valószínűsége, hogy jól fogunk határozni.
– Akkor nem szokta halogatni a dolgokat?
– Amit nem akarok csinálni, azt elhúzom. Egyébként precíz vagyok, maximalistának vallom magam, ami néha megnehezíti az életem. Zavar, ha valaki hanyag a munkahelyén. Én mindenre igyekszem odafigyelni, csupán a papírmunkában vagyok szétszórt. Felgyülemlik, és aztán már csak összecsapom. Ennek ellenére, ami fontos, azt úgyis megcsinálom. Ha rászánom magam, akkor kikapcsolok mindent magam körül, elteszem a telefont, bezárkózom a szobába, és csak arra koncentrálok.
– Van valami, amitől undorodik?
– A fagyasztott halat utálom. Nem szoktam vele dolgozni. Engem apukám úgy tanított, hogy csak ott szabad halat enni, ahol a vizet is látom. Mit neveznek manapság friss halnak? Nem azt, amit a halász hajnalban kifog, reggel a piacon árul, és amit még aznap elkészít az étterem, ha pedig nem fogy el, akkor kidobják a macskának. Manapság a „friss és egészséges” halat egyik nap kifogják, másnap repülőn szállítják, harmadnap eladják, és jobbik esetben négynaposan kerül az éttermi asztalra. Ez szerintem undorító.
– Van példaképe?
– Nincs. Hívő református vagyok, minden reggel és este imádkozom. A Biblia is azt mondja a tízparancsolatban, hogy ne csináljunk és ne imádjunk semmilyen más istent, faragott képet…
– Mitől lesz dühös?
– A buta emberektől. Azoktól, akik nem racionálisan cselekednek vagy nem képesek felfogni, amit magyarázok nekik. Viszont ha eszem vagy sétálok egyet, akkor megnyugszom. Nem zavar az egyedüllét sem, olykor kifejezetten jólesik kicsit elbújni a külvilágtól. Az a pihenés, ha otthon lehetek, és nem keres senki.
Simon Rita
