Az ugocsaiaknak nem kell elmagyarázni mit jelent a föld. Verejtékhullatásos keservvel műveljük, szidjuk és dicsérjük, végül pedig beletemetkezünk. Magunkénak érezzük, noha a közelmúltban kiderült, Ukrajnában korántsem az rendelkezik a földdel, aki belőle él, hanem a nagyhatalmú állam, csinovnyikjai tetszés szerint határozhatnak a településeknek kenyeret, tejet, túrót és húst adó parcellákról. Verbőcről nemrég a legnagyobb elkeseredettség hangján hívta lapunkat Enyedi Tibor helyi földmérő.
– Mi a probléma forrása? – érdeklődtünk a geodétától.
– Csak annyi, hogy a járási tanácstól kaptunk egy levelet, amelyben értesítenek róla, hogy úgymond a település képviselőtestületének háta mögött, az állami kataszteri hivatal kisajátít 52 hektár külterületi, állami tulajdonú földet, amiből 26 dombászi veteránt kívánnak fejenként 2 ha-s „birtokhoz” juttatni. Ezzel a döntéssel viszont a település legelőjének nagy része vész oda, ami a lakosság leginkább kiszolgáltatott, idősebb osztályát érinti, hiszen köztudott, hogy manapság jobbára ők tartanak tehenet.
– Értem én, hogy törvény van a földhöz juttatásukról, de mondja már, hogyan lehet, hogy a lakosság megkérdezése nélkül csak úgy elvesznek olyan földeket, amelyeket a verbőciek emberemlékezet óta használnak?
– A magyarázat egyszerű –„állami tulajdon”. Itt ugyanis a település által használt, ámde állami tulajdonban lévő földekről van szó. Ezeknek a sorsáról pedig az Ukrán Állami Kataszteri Hivatal megyei kirendeltsége dönt. Ami pedig a leginkább fájó, az európai jogban mindenhol helytálló az elbirtoklás fogalma, mely szerint ha egy termőföld-parcellát valaki a tulajdonos tudtával, huzamos ideig, rendeltetésének megfelelően úgy használ, hogy a tulajdonos nem igényel érte ellenszolgáltatást, akkor 10-20-30 év elteltével jogot formálhat a tulajdonjogra. Ukrajnában viszont ilyen nincs. Mi több, annak idején – az államosítások, kolhozosítások előtt – ezek a földek helyi birtokosok tulajdonában voltak, de ez ma már senkit nem érdekel.
Egy faluval odébb, Tiszaújhelyen Pintye László polgármester már megjárta ugyanezt a kálváriát, vannak tapasztalatai a témában, és azok igen visszásak.
– Nálunk 70 hektár úszott el – állítja –, és hiába volt a falu ellenállása, hiába hozott határozatot az önkormányzat, az állami kataszteri hivatallal szemben tehetetleneknek bizonyultunk. Igen bosszantó, hogy noha már két éve megkapták a szántóikat a keleti háborús övezet volt katonái, de egy-két kivételtől eltekintve nem művelik azt. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen van, aki az Ökörmezői járásban lakik és itt kapott földet. Nonszensz!! Mondja kérem, hogyan lehet gazdálkodni 100-150 kilométer távolságból?!
Elgondolkodtató továbbá, hogy néhány újhelyi ATO-s eleve lemondott a földigényéről, mert nem kívánt szembehelyezkedni a település lakosságával. Ők azt mondták, nem azért harcoltak, hogy 2 hektár föld miatt megutáltassák magukat a szomszédokkal.
Visszatérve Verbőcre, most Zelik János polgármester mesél a kialakult helyzetről.
– El nem tudom képzelni – vág bele –, mi a pláne abban, ha munkácsi meg ungvári illetőségű embereknek nyomorult két hektár földet adnak Ugocsában, de ami azt illeti, vannak sejtéseim.
– Ne titokzatoskodjon, inkább ossza meg olvasóinkkal gyanúját!
– Figyelembe véve azt a káoszt, amit az össze–vissza történő földkimérések jelentenek, sokakban körvonalazódott a gyanú, hogy itt egy nagy volumenű termőföld-spekulációról van szó. Gondolkodjunk logikusan. Az ATO-s veteránok többségének esze ágában sincs földet művelni, ha pedig mégis szeretn gazdálkodni, akkor azt nem a lakhelyétől 50-60-70 kilométerre fogja tenni. 2 hektár föld ráadásul csak intenzív zöldség- vagy gyümölcstermesztés esetén tud eltartani egy embert. Ehhez viszont szaktudás helyben lakás meg komoly indulótőke kell, mert „távirányitással” nem lehet paradicsomot vagy epret termeszteni. Ezek tények, melyek ismeretében nem kell sokat bizonygatni, hogy a friss birtokosok 99 százaléka értékesíteni fogja állami juttatását. Vannak olyan, meg nem erősített információim, hogy már 1000-2000 dollárért, zsebszerződésekkel kótyavetyélik el az ilyen parcellákat, ami annál is könnyebben megy, mivel ezekre teljes körű tulajdonjogot kapnak az ATO-sok. Bármikor, bárkire indoklás és adásvételi szerződés nélkül átírathatják a területeket. Nyílt titok, hogy rejtélyes pénzemberek érdeke mindez, akik strómanokon keresztül így szereznek hatalmas birtokokat.
– Ha minden jogorvoslati lehetőség kimerül, és a község nem használhatja többé az említett 52 hektárt, az mivel jár?
– Jelenleg Verbőcön és a hozzá tartozó Feketepatakon több mint 400 lábasjószág – tehén, kecske, birka – van. Ezek az állatok a lakosság legkeservesebb helyzetben lévő részének, a kisnyugdíjasoknak a túlélést jelentik. Pár liter tej vagy 1-2 kiló túró sokaknak az enni vagy nem enni kérdését oldja meg, de legelő híján ez hamarosan megszűnik.
– Ön szerint hogyan lehetne megoldani a szóban forgó veteránok megjutalmazását úgy, hogy egyéb lakossági érdekek se sérüljenek?
– Lakhelye 10 kilométeres körzetében nem 2, hanem 10 hektárt adnék nekik. Viszont azzal a kikötéssel, hogy földjét 25 évig nem értékesítheti, és ez idő alatt köteles rendeltetésszerűen használni. Szántson, vessen, arasson, mert ha nem, akkor a birtoka visszaszáll az államra! Ezzel tényleg érdemi megélhetést nyújthatna Ukrajna a veteránoknak és nem egy bujtatott földprivatizációhoz – mondjuk ki, a lakosság újabb „lenyúlásához” – asszisztálnának a politikusok.
Matúz István
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
