Beregszászban az egykori 2. számú középiskola elhagyatott épületének legfelső emeletén, három egybenyitott osztályteremben hat éve működik a városi oktatási osztály támogatásával egy boksziskola, ahol rendszeresen huszonöt gyerek edz Tigyir László edző szakmai irányításával.
– Kilencéves koromban Fegyir Bobik kezei alatt kezdtem bokszolni, rengeteget tanultam tőle, sokat köszönhetek neki – elevenítette fel saját ökölvívó pályafutásának kezdeteit a mester. – Annak ellenére lettem bokszoló, hogy édesapám óvott ettől a sportágtól, ugyanis ő is versenyszerűen űzte és tudta, hogy ebből nem lehet megélni. Miután a 80-as évek vége felé megnyirbálták a sportfinanszírozást, az edzőm Németországba emigrált, így rövid ideig egy munkácsi klubban bokszoltam. Gyermek- és ifjúsági korosztályban megyei és országos versenyeken indultam, a kimagasló eredmények viszont elmaradtak. Az iskola elvégzése után a Drohobicsi Ivan Franko Pedagógiai Egyetem testnevelési karára nyertem felvételt. A 90-es évek elején nem sok perspektívát láttam itthon, így szüneteltettem tanulmányaimat és Magyarországra költöztem. Az életem egyik legnehezebb időszaka volt, ennek ellenére az ökölvívást nem hagytam abba. Jelentkeztem a győri Gladiátor Boksz klubba, ahol azonnal leigazoltak. Nem én voltam az egyetlen ukrán a győri klubnál, voltak Lembergből és Doneckből. Sajnos a magyar bajnokságban nem indulhattam, mivel nem voltam magyar állampolgár, viszont magyarországi, horvátországi és romániai gálákon gyakran ringbe léptem.
Tigyir László 15 év után döntött úgy, hogy hazaköltözik. A ökölvívás iránt érzett szeretet és szakirányú végzettség mellett egy percig sem volt kérdéses, hogy saját boksziskolát indít Beregszászban. Ekkor már évek óta nem volt ökölvívó szakosztály a Vérke-parti városban, így gyakorlatilag a nulláról kezdte.
– Terveimmel és tenniakarásommal felkerestem a járási aportiskolát, ahol végül állást kaptam, viszont helyiséget nem biztosítottak számomra – meséli a döcögősen indulást. – Öt éven át nyaranta az utcán edzettünk, télen az egykori 2. számú középiskola folyosóin kesztyűztünk. Az épületet őrző Jancsi bácsi látta, hogy télen hóban, fagyban, kabátban és sapkában edzünk, ezért beengedett minket az üresen álló épületbe. Hat éve megkerestem a beregszászi városi közigazgatás oktatási osztályát, ahol végül felhatalmazást kaptam arra, hogy a használaton kívüli iskola harmadik emeletén három osztályteremből egy edzőtermet. Kezdetben itt se villany, se felszerelés nem volt, de mára sikerült javítanunk a körülményeken. Mindent saját megtakarításaimból, banki hitelből csináltam meg. Nem tudom, meddig maradhatok, úgy értesültem a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kollégiumot tervez ide. Jelenleg 25 sportolóval foglalkozom, a körülmények nem ideálisak, ugyanis nincs öltöző, zuhanyzó, vécé és télen még fűtés se. De nem adjuk fel.
Az első eredményekre nem kellett sokat várni. Egy év működés után már az iskola egyik növendéke képviselte a megyét az országos bajnokságon, ami komoly eredménynek számított ilyen rövid idő alatt. A megyei megmérettetéseken a beregszászi junior és ifjúsági korú öklözők rendre dobogós helyen végeznek. A napokban tértek haza Krivij Rihből egy felnőtt országos versenyről. Igaz, hogy Volodimir Barovszkij lecsúszott dobogóról, de több komoly ellenfelet sikerült megvernie.
– A még csak kezdő, 6 évesektől a junior sportolókig összesen harminc gyerek jár hozzám edzésekre rendszeresen. De felnőtt srácok is jönnek ide edzeni Beregszászból, Beregardóból Makkosjánosiból és Nagyberegből. Az évek során volt, aki Kijevben, Kamenec-Podolszkban vagy Magyarországon folytatta a pályafutását. Nehéz a kitörés ebből a kis városból. Két növendékem, Révész Béla és Volodimir Barovszkij Sárospatakon folytatja a Madárfészek Ökölvívó Akadémián, mely Erdei Zsolt, „Madár” neve alatt ökölvívó utánpótlás neveléssel-foglalkozik. Néhány hónapja vették fel velem a kapcsolatot, és úgy fest, ez egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete.
Kevesen tudják, hogy a boksz nem csak az erőről szól. Sokkal inkább a gondolkodásról. Hogy képesek vagyunk megelőzni a másikat. Hogy tudjuk, mire számíthatunk. Hogy kikerüljük a bajt. Az ütés csak a legvége. Sok utcagyerek jár hozzám, de hamar rájönnek, hogy ide kevés a nyers erő. A legjobb sportolók fegyelmezettek, jó tanulók, rendezett a családi hátterük. Csibészből soha nem lesz kimagasló bokszoló.
Legeredményesebb növendék, Bundovics István tavaly aranyérmes lett Magyarországon a nemzeti ökölvívó bajnokságon 56 kilogrammos súlycsoportban. A b
eregszászi születésű 19-ik évében járó fiú jelenleg Győrben tanul és bokszol. De gyakran hazajön és egykori trénere készíti fel az országos versenyekre. A fiatal öklöző egyébként a sportmesteri cím várományosa. Ökölvívásban ilyen elismerést még nem szerzett beregszászi. Tigyir László elárulta, neki is nagy álma volt ez. Sajnos nem sikerült, de szeretné, ha a növendéke ezt elérné.
–Több mint hat éve működik a beregszászi klub, de még nemzetközi versenynek nem adtunk otthont. Volt, amikor nem volt szorítónk és az jelentett akadályt, most van, viszont pénzünk nincs egy ilyen eseményre. Minket számos helyre meghívnak Lembergtől Ivano-Frankivszkon, Kijeven, Harkivon, Odesszán, Dnyiprón át egészen Izmailig, csak az utazást kell állnunk. Most már én is szeretném meginvitálni azokat, akik eddig minket vendégül láttak. A tervek szerint nyáron szabadtéri versenyt rendezünk a városközpontban, az Oázis partnál. Úgy tervezem, Magyarországról, és Ukrajnából meghívunk egy-két klubot, ezzel is népszerűsítve a sportágat a városban. Szerencsére nem vagyok egyedül az ügyemmel. Rengeteg támogatást kapok Kosztyantin Szinyavszkijtól, aki néhány éve véletlenül sétált be az edzőterembe, megkérdezte, hogy megnézheti-e az edzést. Kiderült, ő is veterán bokszoló. A felszereléseink felét ő vásárolta, és a gyerekek utaztatását is finanszírozza, ha nem találunk más támogatót. Hasonlóan csapódott hozzánk Vitalij Macuka, a szintén veterán bokszoló, aki áttelepülőként érkezett a városba, amikor Kelet-Ukrajnában kitört a háború. Tőle is sok anyagi támogatás érkezik. Vannak olyan srácok, akiknek nagyon nehéz az anyagi helyzete, gyakorlatilag mi vásárolunk nekik cipőt, sportfelszerelést. A szakmai munkában Mihail Arutyunov, Valerij Szergejev és Olekszandr Ponomarenko egykori bokszoló segédkezik.
Tigyir László elmondta, hogy a boksz a szegények sportja. Beregszászban mindig volt boksz, szeretné, ha továbbra is lenne, illetve igyekszik valamit visszaadni abból a figyelemből és munkából, amit első edzőjétől, Fegyir Bobiktól kapott.
Szabó Sándor
