Történetünk nem a mesék világából való. Főszereplője, a Kisszelmencen élő Rajkó Béla, hús-vér ember. Az óriások pedig nem szörnyszülött lények, hanem a szokásosnál nagyobb testű, ártalmatlan nyulak. Ők a gazda kedvencei és büszkeségei, amelyeket törődéssel, féltő gondoskodással vesz körül. Ottjártunkkor is friss abrakot, vizet tett a tapsifülesek elé.
– Gyermekkoromtól szeretem ezeket a csodás jószágokat – kezdi mondókáját. – Hétéves voltam, amikor egyik nagybácsim megajándékozott egy nyuszival. A lelkemre kötötte, vigyázzak rá. Azt is elmondta, hogyan kell a gondját viselni. Életre szóló szerelem lett a dologból.
Az elején hobbiból foglalkozott a nyulakkal, nem gondolt rá, hogy tenyéssze is őket. A család szerette a nyúlpaprikást. Menet közben a szenvedély kissé módosult: áttért a fajtiszta állatok tartására és tenyésztésére.
– Először Hajdúszoboszlón vettem részt egy kiállításon. Ott csak szemlélődőként voltam jelen. Tőlünk nagyon nehéz kivinni külföldre az állatot. A más országba való bevitel is rengeteg formasággal jár. De azért igyekszem ott lenni minden fontos hazai és külföldi eseményen – mondja Rajkó Béla, aki épp egy szlovákiai bemutatóra készült.
Nyúlász szenvedélye elvitte őt az óriások felé. Ezek közül is elsőséget élveznek nála a fehér, a szürke, a vasderes és a fekete színűek. Büszkén mutatja a takaros ólban lévő ketrecek egyikéből előhalászott fehér belga óriást. Ez ugyanis díjnyertes példány. A fülébe gazdája jelzése – U7-4 – van tetoválva.
– A versenyeken nagyon szigorú bírák mustrálják az állatokat – folytatja beszélgetőpartnerem. – Figyelembe veszik a jószág fajtáját, súlyát, kinézetét, ápoltságát, szőrzetét, színezetét. Az Ung-vidéki Nyúlász Egylet tagjainak tulajdonában más színűek is vannak.
Amikor vásárolni akar, ő is efféle kritériumok szerint választ. Előfordul, hogy havi jövedelmének – Béla néhány hónapja nyugdíjban van – háromszorosát is kész odaadni egy-egy példányért.
– Az óriásnyulak sokban különböznek kistestű rokonaiktól – közli vendéglátónk. – Más bánásmódot igényelnek. Az étrendjük is különleges. Speciális nyúltápot és magam keverte abrakot kapnak. Nagyon fontos, hogy mindig friss, tiszta víz legyen az itatójukban. Répát, káposztát véletlenül sem kapnak, mert az felfújná őket. Esetleg néhány cikk almát nassolhatnak.
Ezek az állatok nagyon kényesek. Könnyen betegednek meg talpfekélyben. Egy-másfél éves korukban vannak csúcsformájukban. Két-három évnél tovább nem érdemes őket tartani. A kanokat ilyenkor még el lehet adni tenyészállatként. Az anyaállatok azonban már csak paprikásnak jók…
Balogh Csaba
