Már lázban tartja a világot a csütörtökön kezdődő oroszországi labdarúgó világbajnokság. Ilyenkor általában – ha nem is 90 percre – még az is a sportcsatornára kapcsolja a tévékészülékét, akit máskülönben hidegen hagy a futball. Hisz ez a téma a munkahelyen, a buszon és természetesen a kocsmai beszélgetések alkalmával is. Sajnálatos módon nem drukkolhatunk sem a magyar, sem pedig az ukrán csapatnak, ám mindenkinek van kedvenc csapata vagy játékosa, amiért vagy akiért szorít egy ilyen tornán. Vajon Kárpátalján milyen hőfokon izzik a vb-láz? – kérdezte a Kárpáti Igaz Szó Szilvási Zoltánt, a Munkácsi Labdarúgó Akadémia sportigazgatóját.
– Három nap maradt a 2018-as Mundial kezdetéig, Kárpátalját elérte már a vb-láz?
– A labdarúgás szerelmesei számára igazi ünnep minden nagy torna, legyen szó Európa- vagy világbajnokságról. Ha csak azt vesszük, hogy karácsony minden évben van, foci-vb meg ugyebár csak négyévente. Munkámból kifolyólag mélyen benne vagyok a kárpátaljai futballban és gyakorlatilag már hónapok óta téma a világbajnokság. Gyakran kérdezik tőlem a labdarúgással nem foglalkozó, a focihoz kevésbé konyító ismerőseim is, hogy milyenek az erőviszonyok, melyik válogatott nyerheti az idei vb-t. Csak miheztartásképp, a legutóbbi tornát 3.2 milliárd ember nézte, ez tetemes szám – majdnem a világ fele követte az eseményt.
– Az ön számára melyik volt a legemlékezetesebb vb?
– A ’78-as világbajnokság volt az első, amit figyelemmel követtem, akkor még mindössze hat éves voltam. Azóta minden világbajnokságot végigkövetettem. Amit biztosan nem felejtek el, az a ’86-os szovjet–magyar. Inkább olyan korszakos egyéniségekre emlékszem, akiknek a játékát egy világ csodálta, mint Diego Maradona, Ronaldo, Figo, Zidane. Szerencsére a maiak között is vannak ilyenek, leginkább Messi és Ronaldo jár a legendává válás útján.
– Egy-egy nagy torna után több gyerek toporog az akadémia kapujában?
– Ez most is igaz és régen is így volt. Csak míg korábban Sevcsenkóra, vagy ép Puskásra akartak hasonlítani a gyerekek, ma külföldi világsztárok a példaképeik. Az a tapasztalat, hogy egy Eb vagy vb után megnő a jelentkezők száma, igaz egy két edzés után a többségben hamar alábbhagy a kezdeti lendület.
– Sem az ukrán sem pedig a magyar válogatottnak nem sikerült kvalifikálnia magát. Ha valamilyen csoda folytán ez mégis sikerült volna, megállták volna a helyüket ebben a mezőnyben?
– Nincs mit ezen szépíteni: sem az ukrán, sem pedig a magyar labdarúgás minősége nem üti meg a világbajnokság színvonalát. Sem a magyar, sem pedig az ukrán válogatottban nincsenek olyan egyéniségek, mint korábban voltak. Márpedig kiemelkedő focisták nélkül nem lehet komolyabb eredményt elérni. 2006-ban kint volt a vb-n az ukrán gárda, de akkor volt egy Sevcsenko, egy Rebrov. A magyar válogatottból is hiányoznak Puskások, Bozsikok, Albertek, Nyilasik, akik el tudnak dönteni egy meccset. Ígéretesnek tűnt az Eb szereplésük, úgy tűnt kikerült a gödörből a magyar foci, de ismét óriásit kellett csalódnunk.
– Ukrajnában erőteljes oroszellenes kampány zajlik, amely a vb-re is kiterjed. Van-e létjogosultsága az effajta bojkottnak.
– Ez egy óriási öngól, nem szabad a politikát és a sportot összemosni.
Szabó Sándor
