Az Oroszország–Szaúd-Arábia mérkőzéssel elkezdődött az oroszországi labdarúgó világbajnokság. Van olyan, aki négyévente jobban várja a vb-t, mint gyermekkorában várta karácsonykor a Jézuskát. A legelvetemültebb drukkerek ilyenkorra időzítik a nyári szabadságukat, gyakorlatilag tévétávirányítóval a kezükben kelnek és fekszenek, füzetet vezetnek, írják az eredményeket, böngészik az érdekességeket a neten. Persze ezt nehezen érti meg az, akit hidegen hagy a Mundial, meg úgy egyébként a labdarúgás. Van, aki még a téma hallatán is a falra mászik, és betegesnek tartja ezt a vonzalmat.
A jól ismert okokból a magyar és az ukrán drukkerek számára túl sok izgalmat nem tartogat a következő egy hónap. Hisz a drukkerekhez hasonlóan a válogatottak játékosai is otthon a kényelmes fotelből nézhetik majd a meccseket. A szövetségi kapitányok pedig a televízió stúdióiban elemezhetik mit is csinálnak jól vagy rosszul a kijutott csapatok. Persze a karosszékből mindenki okosabb. De most úgy is felfoghatjuk ezt, hogy legalább nem csalódhatunk. Amiatt sem kell aggódni, hogy Kassai Viktor játékvezető ordító bakijai miatt egy ország utálja a magyarokat. A sípmester nem kapott meghívót Oroszországba.
Annyiban más ez a világbajnokság a korábbiakhoz képest, hogy olyan nemzetek együtteseivel találkozhatunk a mezőnyben, amelyek nem épp a futballhagyományaikról ismertek. Ami ugyan színesíti a tornát, de kétélű fegyver. A szaúdi csapat például az oroszok elleni teljesítményével bizonyította, hogy még nem üti meg a vb-szintet. Igaz, mindig is voltak ilyen válogatottak a tornákon. A magyar nem tartozott közéjük, mégsem vagyunk ott.
32 éve tart a magyar futball rémálma. Magyarország 1986 óta nem szerepelt labdarúgó-világbajnokságon. Mint köztudott, 2026-tól 48 csapatos lesz a foci-vb, az illetékeseknek jól meg kell majd fontolniuk hogyan osztják el a földrészek kvótáját. Bár a magyar válogatott a selejtezősorozatban mutatott teljesítménye alapján nem biztos, hogy beleférne a 48-as kibővített „keretbe”.
Az oroszországi tornán sem osztanak nekünk lapot, így jobb híján másik 32 nemzet válogatottjának a meccseit nézhetjük egy hónapon keresztül. A fiatal generáció megtanult ezzel együtt élni, ám a mai harmincas, de inkább negyvenes, vagy a fölötti korosztály nosztalgiával gondol vissza a magyar focira, és még mindig nem tudta feldolgozni, azzal a múlttal hogyan kerültünk ennyire partvonalon kívülre.
