A Latorca közelében lévő Ung-vidéki Tiszaágtelekről tudni kell, hogy 815 lakosa van, ebből 250 roma. Az egykor színmagyar faluban egyre több a betelepülő ukrán, jelenleg mintegy három tucatnyian vannak, az eladó, olcsó házakat zömmel ők vásárolják meg. Bár az elvándorlás nem jellemző az itteniekre, a megélhetési problémák miatt számos család felnőtt tagjai Magyarországon, Csehországban vállalnak munkát. A 409 munkaképes polgárból mindössze 49-en dolgoznak idehaza, hivatalosan nyilvántartott munkanélküli viszont egyetlenegy sincs.
Ami a korosztály szerinti megoszlást illeti, 137-en nyugdíjasok, 116-an óvodás-, 156-an pedig iskoláskorúak.
A településről a minap egy nyugdíjas kereste fel a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségét, mert szerinte komoly gondokkal kell farkasszemet néznie a közösségnek. A falut, illetve annak tehéntartó gazdáit az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a Latorca közelében található 15 hektárnyi legelőjét.
– A problémánk gyökere arra az időre vezethető vissza, amikor elváltunk Kisdobronytól – mondja Nagy Béla, a panaszos. – Akkor az ottani polgármester átadott Tiszaágteleknek egy legelőnek is alig használható területet. Azt nem nagyon hasznosítottuk, mert mint mondtam, semmire nem jó. Most viszont kiderült, hogy egy idegen pályázik rá. A megyei földhivatal tudomásom szerint már ki is jelölte számára a földrészleget.
A Kárpáti Igaz Szó felkereste a kérdéssel Ember Balázst. Kisdobrony polgármestere szerint ezt a részleget nem ő adta, az mindig is a telekiek tulajdonában volt. Tehát neki semmi köze nincs hozzá.
– Ismerem a problémát – tájékoztat Torma László, Tiszaágtelek polgármestere. – A megyei földhivatal a keleti harcokban részt vett személyeknek akarja átadni ezt a területet. És ezt sajnos minden további nélkül megteheti, mivel állami tulajdonban lévő földről van szó.
Az önkormányzatunk ugyanis semmilyen okirattal nem tudja igazolni, hogy az a mienk.
Azért lett volna remény és lehetőség a legelő megtartására, jegyezte meg a polgármester. A megyei földhivatal ugyanis adott három nap haladékot, mely alatt megtehették volna a szükséges lépéseket. Torma László értesítette a tehéntartó gazdákat, tartsanak egy gyűlést, fogadjanak el egy határozatot, kérjék, hogy senkinek ne adják a legelőt. Ki kellett volna jelölniük egy megbízottat, aki a megyei hivatalban képviseli az érdekeiket, és eljár az ügyben. Ilyen döntés azonban nem született.
– A felhívásomra a 70 egyedből álló tehénállomány tulajdonosai közül csak öt jelentkezett, de ők sem akartak lépni az ügyben.
Így a gazdák a saját passzivitásuknak és nemtörődömségüknek köszönhetően gyakorlatilag lemondtak a 15 hektárról. Az maradt az államé. Az pedig annak adja, akinek akarja.
A mi önkormányzatunknak ebbe nincs beleszólása – szögezte le Torma László.
Csak annyit fűznénk hozzá a dologhoz, nem értjük, mit akarnak kezdeni a bozótos, mocsaras földrésszel az egykori katonák. Az ugyanis sem gazdálkodásra, sem egyéb célra nem alkalmas…
Balogh Csaba
