Szabó Attila nincs fent a közösségi oldalakon, ő általában a mezőn szokott tartózkodni. Facebook helyett a juhnyájat böngészi. A tizenkilenc éves fiatal gyerekkora óta nagy állatbarát, és az ezzel járó munkától sem riad vissza.
Atussal – a faluban mindenki így szólítja – a bárányok legeltetése közben beszélgettünk. Máskor nem igazán lehet elkapni, egész nap van teendője. Jellegzetes stílusával sokakat megnevettet. A tiszapéterfalvai fiú nem köntörfalaz, mindig megkérdezi, ami érdekli. Általában – a „szia, hogy vagy” helyett – úgy szokott beszélgetést kezdeményezni, hogy megtudakolja: mit ellett a tehén?
– Gyerekkorod óta érdekel az állattartás. Csordásnak készültél.
– Igen, volt ilyen tervem, és jóformán az is lettem. A saját nyájam pásztora vagyok. Sosem féltem az állatoktól. Nagyapám mellett ebben nőttem fel. Átadta nekem a tapasztalatait, és most én viszem tovább a gazdaságot. Régebben, ahogy hazajöttem az iskolából, ledobtam a táskát, és már mentem is a jószágokhoz. Most egész nap velük vagyok, reggel négykor kelek, és tehénfejéssel kezdem a napot. 2005 óta érdekel a jószágtartás. Akkor két kecskénk volt. 13 év alatt jó sok mindent megtanultam a saját hibámon. Az internet vagy a televízió sosem érdekelt, nem az én asztalom.
– Nagy szíved van. Emiatt nem tudsz választani az állatok közül sem.
– Valóban mindegyiket szeretem. Sokan mondják, hogy ha haszonjószágot tart az ember, akkor csak egyvalamire koncentráljon, ami kifizetődő. Ha például kecskét nevelek, akkor csak azzal foglalkozzak, csináljak sajtot és annyi. Igazuk is van, de engem mindegyik érdekel. Emiatt talán kicsit túlzásba is viszem az állattartást. Örömömet lelem abban, ahogy nézem az állatokat, gondozom a kicsiket, felnevelem őket, és köztük lehetek. A ló a kedvencem. Egész nap képes lennék elnézni, ahogy nyargal. Volt belőle három is, nemrég eladtam kettőt, már csak egy csikóm maradt. De tervezek venni még egyet. Van 3 tehenünk, az egyik ikrekkel ellős. Ez nem mindennapi hír, 40 éve nem ellett ezen az udvaron ikerborjú. 2016 tavaszán 76 darab nyulam volt. A közel kétszáz jószágot, ami most az udvarunkon van, nehéz lenne felsorolni, de hogy csak néhányat említsek: 15 nyúl, 7 nutria, 25 japán tyúk, 7 pulyka, 4 néma kacsa, 3 liba, 2 mangalica disznó. Itt most 28 bárány és 4 kecske legel mellettünk. Szeretnék még tartani brahma tyúkot vagy vadkacsát. Régebben fácánt és vietnami malacot is neveltem.
– Mindenkit ismersz a faluban és téged is ismer mindenki.
– Egész nap jövök-megyek, itt-ott megállok beszélgetni, és a tejet, túrót, tejfölt is házhoz hordom. Olyan vagyok, mint a postás.
Azon kívül, hogy a saját állataimat ismerem, és le tudom származtatni gond nélkül, a faluban lévőkkel is képben vagyok. Jelenleg 18 tehén van a faluban. Felsorolhatom azt is, hogy melyik kié, és kinek hány van, ha kíváncsi vagy…
– Ha egy fiatal bele akar kezdeni az állattartásba, mire kell odafigyelnie?
– Szeretni kell őket. Nem szabad feladni. Mert valljuk be, nem könnyű. Én is többször elcsüggedtem, megsirattam egy-két állatot, de az a jó ebben a dologban, hogy mindig jönnek új örömök, születik egy új jövevény. Az állatok érdekesek. Fokozatosan tapasztaltam ki minden ellés után, mit hogyan kell csinálni. Csak úgy sikerül eligazodni rajtuk, ha mindennap köztük vagyok. Sokakat elriaszt, hogy kánikulában, fagyban, hajnalban vagy ha úgy adódik, éjszaka is mellettük kell lenni. Én gumicsizmában ünneplek. Nekem nincs vasárnapom, állandóan munka van. Hála Istennek apukám sokat segít nekem, és van egy segédem is. Egyedül nehéz begyűjteni a takarmányt, szénázni stb.
Az emberek azt gondolják, semmi értelme annak, amit csinálok. Nem értik az indíttatásomat. Valóban nem a pénz miatt csinálom, viszont hobbinak sem nevezném.
Hiszen az a hobbi, amikor kimegyünk teniszezni, kikapcsolódunk, szórakozunk. Itt kemény fizikai munkát kell végezni mindennap. Gané kihordás, kaszálás, szekerezés. Az, aki eldöntötte, hogy ezzel akar foglalkozni, annak nem szabad feladnia, mert hosszú távon van eredménye. A fiatalok manapság elzárkóznak az ilyesmitől. Nem akarják ezt csinálni, hiszen nem is neveli bele őket ebbe senki. Már nem az a világ van. Engem viszont az, ami nem élő, nem is foglalkoztat.
Simon Rita
