Eliot, Duke és két fiatal vállalkozó, avagy termesszünk áfonyát Ugocsában

Ugocsa vállalkozó szellemű farmergazdái már több alkalommal tudtak meglepetést okozni, hiszen talán egész Ukrajnában nincs annyi rugalmasság az agrárszektorban, mint itt.

Gondoljunk csak arra, hogy e vidék baromfitenyésztői egyes szarkasztikus vélemények szerint a mulard kacsa, rebro-csibe és kaliforniai copfos-fürj mellett képesek lennének még a griffmadár intenzív tenyésztését is megvalósítani. Avagy itt van mindjárt „don Pablo” barátunk, vagyis Tüzes Pali, aki olajhasznú bio-kender ültetvényeivel borzolja a határőrök és a mindenütt drogot szimatoló rendőrök idegeit.

Egy szó mint száz, ha a piaci rés megtalálásáról van szó, akkor bizony akad itt fortély és eme agyafúrt gazdálkodók sorába illeszkedik egy „kökényszemű menyecske” és élete párja – vagyis Rezes Tímea és férje, Szabolcs – akik nem másba vágtak bele, mint az ugocsai áfonyatermesztésbe.

Mi több, nemrégiben ültetvényük végre képletesen és a szó szoros értelmében is meghozta első gyümölcseit: az Ugocsa Berry Farmergazdaság nemrég piacra dobta az első áfonyatermést. A jeles alkalomból kérdeztük a fiatal gazdálkodókat, hogy mi fán terem a fekete áfonya.

– Nem fán, hanem bokron – meséli nevetve Tímea –, hiszen egy cserjefajról van szó, aminek a gyümölcsét felénk leginkább a hegyvidéki „bogyószedők” kosaraiból ismerhetjük. Az általunk termesztett áfonya viszont olyan messze van ettől a vadgyümölcstől, mint a vadalma az IdaRedtől. Alapvetően egy hosszú idő alatt kinemesített, igényes kultúrnövényről van szó, melynek termesztésébe 2016-17 során vágtunk bele.

– Honnan jött az ötlet?
– A kedves párom gyakorta megfordult a szomszédos Romániában, és Halmi környékén figyelt fel az áfonyaültetvényekre.

Megtetszett neki a dolog, mi több, utánakutatva a témának kiderült, hogy mind Ukrajnában, mind az EU-ban komoly a kereslet ez iránt a gyümölcs iránt.

Lassan egyre jobban beleástuk magunkat a gyümölcs termesztési technológiájába, kezdett körvonalazódni a konkrét környezeti igény és 2016-ban megkezdtük a telepítési munkálatokat.

Ennek során elsőként a talaj-pH beállítása volt a legfontosabb, hiszen az áfonya csak a savanyú termőhelyen érzi jól magát. Fajtaválasztásunk pedig a szezon széthúzásának érdekében két amerikai eredetű áfonyafajtára esett:

a most termőre fordult Duke-ra és a majd augusztusban érni kezdő Eliot-ra. Mindkét fajtával 3-3 hektáron foglalkozunk és hozzá kell fűznöm, hogy igencsak munkaigényes haszonnövényről van szó.

– Nevezetesen?
– Elsősorban ott van a metszés, mert a friss telepítésű áfonyaültetvény képes lenne „beleszakadni” a termésbe. Ennek okán most még jelentősen korlátozni kell a termőágak számát. Tavaly gyakorlatilag nullára redukáltuk, idén pedig mindössze a potenciális termés 30 százalékára csökkentettük a termőágak számát. Ez azért fontos, mert a helyesen telepített és „elindított” áfonyaültetvény akár 30 esztendeig is rentábilis lehet. A 10-20 év múlva várható termést mindezzel már most befolyásolhatjuk. A jó minőségű gyümölcs termesztéséhez elengedhetetlen a szakszerű növényvédelem, a szedés pedig rendkívül kézimunka-függő. Mivel az áfonyabokron egyszerre található érett, érőfélben lévő és zöld termés, a betakarítás nem gépesíthető.

Ugyanakkor szerintünk ez valahol előnyére is válik ennek a gyümölcsnek, mert a jelentős munkaerő-igény sok embernek nyújthat kereseti lehetőséget.

– Apropó, betakarítás. Milyen termés ígérkezik?
– Első szüretünk eredménye 330 kilogramm kiváló minőségű gyümölcs volt. Arra pedig kimondottan büszke vagyok, hogy mindez az utolsó szemig Kijevbe, az ukrán piacra került. Van ugyanis már néhány ukrajnai áfonyaültetvény, de azok mind külföldi igényeket elégítenek ki. Egyedül az Ugocsa Berry termel az ország saját szükségletére, és hála Istennek a belföldi igények is felfutóban vannak.

– Tehát nő az áfonya gasztronómiai és gazdasági jelentősége?
– Igen, és ez nem csoda, hiszen köztudomásúan egy magas antioxidáns-tartalmú,és nem mellesleg finom gyümölcsről van szó, amelyet a cukrászattól a szépségiparig sok ágazat használ alapanyagként. Ugyanakkor egy jellegzetességét meg kell említeni: komoly „hasfogó” hatása van. Ezt a tulajdonságát tehát nem szabad elfeledni, mielőtt nyakló nélkül kezdenénk fogyasztani.

Matúz István