„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség jegyében” – mondta Martin Luther King 1963 augusztusában, híres beszédében és bizony nemrégiben nekem is volt egy álmom. Freud óta persze jól tudjuk, az álom a valóság kiterjesztése,így hát megosztanám eme élményemet a kedves olvasóval. Mivel pedig az elmúlt hetekben köztudottan az ukrán államiság egyes számú ellenségévé az Egán Ede Jótékonysági Alapítvány gazdaságélénkítő tevékenysége és a CONIFA sörbajnokságát megnyert Kárpátalja focicsapat vált, nem csoda, hogy velük álmodtam.
Álomország partjainál kikötve rögtön egy ismerős alakot pillantottam meg. Négycsillagos tábornoki sisakot viselt, és fogai között lucskosra rágott, meggyújtatlan Romeo and Julieta szivart morzsolgatva meredt Kárpátalja térképére. Először azt hittem, Patton generálishoz van szerencsém, de az acélsisak alól az Egán Ede elnökének borostás képe pislogott elő gondterhelten. A terepasztalt traktorok, üvegházak, borospincék, sörfőzdék, asztalosműhelyek, lekvárfőző üstök és gyümölcs aszalók borították. A vezér épp elégedetten dőlt hátra, mikor újabb jelenségek léptek (rém) álmom színterére. A nevezett egyesület csinos igazgató asszonya őrnagyi vállopokat és tigriscsíkos terepruhát viselve, kezében lovaglóostorral, derékszíján elefántcsont markolatú levesmerő-kanállal libbent be. Egy beregszászi járási képviselő, a CONIFA-t megnyert focicsapat fő szervezője viszont a Magyarországot Sajószentpétertől Szegedig becsatangoló Robi mackó (köztudottan Putyin ajándéka) hátán medvegelt elő. Hóna alatt focilabdára töltött rumcájszpuskájával nevetve jelentette: eddig mi hordtuk a medvét, mától viszont a medve hord bennünket, és immár hárman meredtek a stratégiai terepasztalra.
Elcsípett szavaikból megtudtam, hogy országunk államisága ellen az Ung- és Bereg-vidéken rigol-ekés nehéztraktorokkal terveznek átfogó támadást e szeparatista zsiványok. Mi több, a fedezetet kukorica-vetőgépek biztosítják, a stratégiai tartalékot pedig New Holland kombájnok képezik. A felderítés adatai szerint viszont az ellenség ellenlökése Ugocsát veszi majd célba, hogy felszámolja a helyi lekvárfőző, borászati és gyümölcstermesztő kapacitást. Ennek okán a salánki kádármesterek a Fekete-, Akli- és Gyulai hegyek vincelléreivel komoly kihívás előtt állnak. Legnehezebb boraikat kell csatasorba állítaniuk, hogy ismét bebizonyítsák: „Eb ura fakó, Ugocsa non coronat!”. Az ugocsaiak hadműveleti tartalékként számíthatnak a beregi Cotnar Borkommandó acélcsapatára, szükség esetén pedig bevetésre kerül a terület titkos biológiai fegyverarzenálja: a Túrhát méztermelőinek gyilkos méhei. A tervek szerint mindeközben persze egy másik hadszíntéren is megkezdődnek a műveletek: Kárpátalja medvelovas futballistái a katalán válogatottal vívott meccsekkel vonják el az ENSZ- tagországok figyelmét a tényleges hadszíntérről.
A sok szörnyűséget hallva épp indulni szerettem volna eleget tenni állampolgári kötelezettségeimnek, mikor az őrnagy-asszony villámló szemekkel, lovaglóostorát suhogtatva rám rivallt: „Ne tátsa ki a száját, hadnagy! Inkább azonnal lépjen érintkezésbe postagalamb-tenyésztőinkkel, hogy az érintett törzsparancsnokok idejében megkapják utasításainkat”. Magamra pillantva megdöbbenve láttam, hogy pizsama helyett huszártiszti uniformist viselek, és a hátam mögött már izgatottan dörmög a felnyergelt szolgálati futármedve. Kínomban nem tehettem hát mást, irgalmatlan nagyot ordítva felébredtem. Ordításomat talán még Kijevben is meghallották, és még az is lehet, hogy végre az ottani ”illetékes elvtársak” is felébredtek tőle lázálmaukból.
Matúz István
