„Az ország extrémizmusba és idegengyűlöletbe süllyed.”
Mielőtt a nemzeti hevülettől túlfűtött (értsd: nacionalista), érzékeny lelkületű (értsd: agresszív), egymást a római legionáriusok karlendítésével üdvözlők Ukrajna gyalázásával vádolnának, tisztázzuk: a fenti kijelentést Hennagyij Moszkal tette a legutóbbi, immár menetrendszerűnek mondható, ezúttal ismét Lembergben szervezett cigánypogrom után.
A Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnöke még keményebb megállapítást is tett. „Az a tény, hogy a romatáborok ellen végrehajtott támadások rendszeresen ismétlődnek az ország különböző részeiben, a náci Németországban végrehajtott romaellenes pogromokat idézi, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi Ukrajnában a hatóságok nem bujtogatnak pogromokra” – fejtette ki.
Hogy a fajgyűlölet nem emelkedett a hivatalos ideológia szintjére, az valóban különbség. No meg a mi szerencsénk, hogy az állami vezetés „csak” szűkíteni szándékszik a kisebbségek jogait. Így aztán – egyelőre – helytálló a kijelentés: az ukrán nagypolitikát még nem a nacionalizmus uralja. Viszont a hétköznapokban van rá fizetőképes kereslet.
A kisebbségi kártyát a hatalom is Jolli Jokerként veti be. S nemcsak römis körökben ismert tény, hogy ez a lap bármelyik másikat helyettesítheti. Tudják ezt a politikusok is. Innen már csupán egyetlen lépés választ el a jól bevált évezredes módszertől: ha üres az államkassza, ha nincs valós megoldás egy válságra, nevezz ki bűnbaknak valamilyen kisebbséget, hirdess pogromot.
Árulkodó Lemberg polgármesterének reakciója is. Andrij Szadovij az emberiesség megőrzésére és a cinikus megnyilvánulásoktól történő tartózkodásra szólított fel Facebook-bejegyzésében. Egy embert megöltek, négyet, köztük egy gyereket, megsebesítettek, s ezek után mit kér a Szamopomics vezére? Hogy hívei őrizzék meg emberségüket, s legalább ne ironizáljanak.
Ha egy gyilkosság kapcsán erre külön fel kell szólítani a polgárokat, akkor igaza van kárpátaljai kormányzójának: süllyed az ország.
