Szilágyi Nórának és Takács Ákosnak sok közös vonása van, fél szóból is megértik egymást, pedig nem osztálytársak, még csak nem is iskolatársak, bár mindketten hetedikesek. Ami őket összeköti, az a zene és a tánc.
Ákos még egészen kicsi korában ismerkedett meg a néptánccal, eleinte a szüleivel együtt vett részt a Tiszpéterfalván, majd Visken rendezett táborokban, s mivel a családban mindenki szeret táncolni, s tisztelik, őrzik hagyományainkat, nem meglepő, hogy ezt ő is folytatta. Ez Nóránál sincs másképpen. Ennek ékes bizonyítéka, hogy már hat éve táncolnak együtt. Ahhoz, hogy komoly eredményeket érjünk el valamiben, szeretni kell azt, amit csinálunk, és szívvel -lélekkel kell művelni, mondják.
Nemcsak néptánc táborokban találkozhatunk velük, részt vesznek fesztiválokon, különböző rendezvényeken, 2017-ben pedig a Szól a Fülemüle tehetségkutató verseny győztesei lettek. Ezért meg kellett küzdeni, a felkészülés fél évet vett igénybe, napi 1-2 óra gyakorlással.
Mindketten szeretik a zenét, zeneiskolába járnak. Nóra kedvenc hangszere a citera, és szeret énekelni, Ákosé a bőgő és a harmonika. A sportban az ifjú hölgy a lovaglást részesíti előnyben, a fiatalember pedig a focit és az úszást. Mindkettejük kedvenc tantárgya a biológia.
Amiben különböznek, az iskola. Nórát a testvére kérésére a szülei ukrán iskolába adták, hogy az államnyelvet jobban elsajátítva könnyebben boldoguljon a továbbiakban. Ő a jövőjét a táncban látja. Ákos nem ennyire határozott, még nem döntötte el, milyen szakmát válasszon, merre induljon a jövőben. A jelenben marad a néptánc, amit mindketten szívvel – lélekkel művelnek.
Bökényi Magdolna
