Meseszerű, de tény: 315 esztendeje, egy maroknyi magyar, dacolva a józan ésszel, szembe mert szállni a kor egyik politikai és gazdasági csúcsragadozójával, a Habsburg Birodalommal.
Igen, már több mint három évszázada, hogy Esze Tamás szegénylegényei zászlót bontottak Tarpán és Beregszászon, hogy aztán Tiszaújlaknál, a Tiszai révnél a beregi sík búzaarató kaszái és a Kárpátok fadöntő fejszéi összemérjék acéljukat a régi rend nagyurainak damaszk kardjaival. Ami akkor és ott történt, ma már történelem. A parasztfelkelésből szabadságharc lett, Esze Tamás elindult a halhatatlanok útján, hogy elfoglalja helyét Csaba királyfi mellett a Csillagösvényen, Rákóczi szellemisége pedig tovább szította a parazsat, mely 1848-ban ismét alaposan megpörkölte a Habsburgok kétfejű sasát.
Mindezen történésekre 1903 óta emlékszik Kárpátalja magyarsága. Bár a csatának emléket állító eredeti Turul-szobrot 1945-ben buzgó (és bármily fájdalmas, magyar) kezek lerombolták, 1989 óta ismét elfoglalta helyét a turul a Tiszaháton, és azóta is minden júliusban összejönnek itt vidékünk és a Kárpát-medence magyarjai-ruszinjai, hogy emlékezzenek a régmúltról és készüljenek a jövendőre.
Így volt ez most is. A szép számú egybegyűltek előtt először Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke lépett a mikrofonhoz. Beszédében a magyarság mindenkori tragédiáját, a rólunk, de nélkülünk történő nagypolitikai döntések hatását aktualizálta korunkra és vidékünkre. E világpolitikai döntések pedig bár számtalanszor sárba tiporták a nemzetet, elpusztítani mégsem tudták, hiszen a vérben, mocsokban és elnyomatásban született nemzeti egység mára felülemelkedett országhatárokon és politikai irányokon.
Viktor Mikulin, a megyei közigazgatás elnökhelyettese a ruszinok hűségére és hősiességére, a soknemzetiségű vidék akkoriban megkérdőjelezhetetlen egységére emlékezett. Seszták Miklós, a Kárpát-medencei gazdaságélénkítő programok és összehangolt fejlesztési feladatok, valamint turisztikai fejlesztések koordinációjáért felelős kormánybiztos nemes egyszerűséggel Saint Exupery egymondatos repülős-imájával, mely szerint „nem imádkozom csodákért, csak adj erőt a mindennapokhoz” ismerte el azokat a hétköznapi erőfeszítéseket, melyek ma Kárpátalján mindenkinek bőségesen kijutnak. Vladiszlav Lecovics a Ruszin Szövetség elnöke a ruszinság etnikai megmaradásának fontosságát hangsúlyozta, aláhúzva, hogy e nemzet átvészelt tucatnyi államalakulatot, de a demagóg politikusok erőfeszítéseinek ellenére mindmáig ott él a Kárpátok völgyeiben. Zubánics László UMDSZ-elnök a breznáni kiáltvány minden megalkuvást elvető sorait citálta, hiszen ma csak egyetlen járható út van a kárpátaljai magyarság számára: a törvényesség talaján folytatott küzdelem nyelvünkért és jogainkért. Utolsó szónokként Brenzovics László KMKSZ-elnök mondott köszönetet a felszólalóknak, és emlékezett a nemzetárulónak sikertelenül nevelt Nagyságos Fejedelemre.
A XXIX. Turul-ünnepség Tiszapéterfalván a helyi vidámparkban a VII. Kurucfesztivállal folytatódott, hol a vidék apraja-nagyja perdült táncra, fakadt dalra és emlékezett azokra a rég elporladt ősökre, akik 315 éve ki mertek állni igazuk mellett, mely szerint „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!!!”
Tiszaújlak határában ismét a Kárpát-medencei magyarok szava fölött szárnyalt a turul.
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
