Vasárnap véget ért a meglepetések világbajnoksága, épp csak a döntő nem hozott meglepetést. A papírformának megfelelően a francia válogatott nyerte a tornát, a horvátok vesztesként, de emelt fővel jöttek le a pályáról. Nincs okuk csalódottnak lenni, büszkék lehetnek a teljesítményükre. Bebizonyították, hogy a labdarúgásban nincs lehetetlen. Leginkább ezzel lopták be magukat sokak szívébe, többek között az enyémbe is.
Még különlegesebb az eredményük, ha figyelembe vesszük, hogy közép-európai ország 1962 óta nem tudott döntőbe jutni a világbajnokságokon, s ez a lényeg inkább kivételnek, mint trendnek mutatja ezt a kiugró sikert. A horvát labdarúgó-válogatott többször is borította a papírformát, legyőzte a nagy futballnemzetnek számító Argentínát és Angliát. Az angolok elleni elődöntőt úgy nyerték meg, hogy minden ellenük szolt, és ez a labdarúgás legnagyobb üzenete, hogy bármilyen társadalmi rétegből és háttérrel is érkezzél a pályára, a labda kerek, és 90 perc – Modricék esetében 120 perc – alatt bármi megtörténhet a pályán. Az a csodálatos a horvát fociban, hogy nem akarnak senkit utánozni, nem követik a divatot, és nem másolják más nemzetek stílusát, hanem a sajátjukat igyekeznek építgetni, csiszolgatni. Ne feledjük, a horvátok nemcsak, hogy rendszeresen kint vannak a vébén, de 20 év alatt másodszor jutottak a négy közé.
Ha vasárnap Németország, Spanyolország vagy Argentína lett volna a horvátok helyén a döntőben, nagy valószínűséggel sokkal kevesebben nézték volna meg a finálét. A délszláv válogatott olyanok körében is népszerűvé tették a labdajátékot, akik addig semmi pénzért nem néztek volna végig egy meccset. Modricék úgy futottak ki a moszkvai Luzsnyiki Stadionba, hogy bármit is hoz a finálé, ők már történelmet írtak. Ahogy azt már tudjuk, a meglepetések vb-je –három, az elődöntőbe nem várt csapat jutott a legjobb négy közé – papírforma-eredménnyel zárult, a futball az aranyérmest illetően továbbra is tradicionális sportág maradt. Az ész és a tudás diadalmaskodott. Nem lett happy end a vége, ennek ellenére Horvátország rengeteg futballrajongó szívét rabolta el. Viszont, ha nem a szívünkre, hanem az eszünkre hallgatunk, akkor el kell ismerni, a világbajnoki trófea 2018-ban méltó helyre került.
Élvezet volt végigkövetni a 21. világbajnokságot, ugyanakkor bízom benne, hogy négy év múlva a szívünkhöz sokkal közelebb álló válogatottnak szurkolhatunk majd. Példának pedig vehetjük a horvátokat.
