Bak Dávid nem egy mindennapi értelemben vett mai srác. Hagyományőrző fiatal, aki a régi értékek ápolására törekszik. És ezt nem csak néptáncosként teszi, egész jelleme ezt sugározza.
A tizenkilenc éves nagypaládi fiú nem szereti, ha művészléleknek nevezik. Vallja: a művészet a legmagasabb szintű dolog, ezt a jelzőt nem aggathatják rá akárkire. Az ember művésszé válhat élete során, de ezt a „szakmát” nem lehet megtanulni.
– Harmonika, zongora, gitár – mindegyiket megszólaltatod.
– Második osztályos koromtól jártam harmonikára a helyi zeneiskolába. Akkor még nem körvonalazódott bennem, hogy a népzene felé húzok majd. Gyakorta váltakoztak a tanáraim, ezért egy időben el is ment a kedvem a zenéléstől. Amióta befejeztem a zeneiskolát, hozzá sem nyúltam a harmonikához… Azt a hangszert eleinte a zongora váltotta fel, mivel azon a húgom is játszott. Aztán átálltam a gitárra. Ez onnan jött, hogy ifjúsági órákra járva szükség volt egy zenészre, aki kíséri az éneklőket. Lassan négy éve gitározom, a Hozsánna együttesben játszom. Sokan dicsérnek, és én is élvezem. Még szeretnék megtanulni népi furulyázni és cimbalmozni is.
– Elsősorban azonban néptáncolsz. Mi indított el ezen az úton?
– Az iskolaigazgatónak, Sőtér Gézának köszönhetően érlelődni kezdett bennem a nemzeti öntudat, még erősebben érdeklődtem a múltunk iránt. Amikor Tiszapéterfalván megalakult az Örökség néptáncegyüttes, beálltam közéjük. Kb. fél évet táncoltam velük 13-14 éves koromban. Ekkor tetszett meg igazán a néptánc és ismertem meg ennek a műfajnak a szépségét. Miután feloszlott ez a csoport, csak a nyári népzenei táborokban táncoltam. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy komolyabb szinten kellene ezt űzni. A Magyar Táncművészeti Egyetemre szerettem volna felvételizni. A kilencedik osztály után azért nem mentem el az Ungvári Közművelődési Koledzsbe, mert sokaktól hallottam, hogy ott nem fektetnek nagy hangsúlyt a magyar néptáncra. 2016-ban Budapestre mentem dolgozni, de akkor már eldöntöttem, hogy különórákra is fogok járni táncból. A Bihari néptáncegyüttes szólistájával készültem a felvételire, viszont későn kezdtünk bele, egy hónap nem elég a felkészülésre. Hazajöttem. Tavaly tavasszal mentem vissza újra dolgozni. Akkor találkoztam Sikentáncz Szilveszterrel, művésznevén Sly-lyal. Ő a Rákospalotai Szilas Néptáncegyüttesnek volt akkor a művészeti vezetője. Meghívott magukhoz a csoportba. Óriási megtiszteltetés volt, hiszen társulatuk Magyarország egyik legjobb amatőr táncegyüttese.
Szeptemberben már együtt turnéztam velük Mexikóban. Előtte pedig részt vettünk a 2017-es úszó-világbajnokság nyitó műsorában is.
– Most már itthon táncolsz.
– Nemrég alakult meg a Kárpátalja Táncegyüttes, aminek a tagja lettem. Minden hétvégén kemény próbákat tartunk, gőzerővel készülünk augusztusra, a XXV. Summerfestre. A Százhalombattán megrendezésre kerülő Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár díszvendége most ugyanis Kárpátalja lesz. Ott debütál az együttes. Ennek a bandának a vezetője pedig az a Sly, akivel korábban együtt dolgoztam, így roppant kellemes a munka.
– Mi máshoz van még tehetséged?
– Érdekel a költészet. Verseket írok. Próbálkoztam novellákkal, sőt regényekkel is, de az túl nagy falat. Még nincs meg a kellő élettapasztalatom ehhez, úgy érzem. Szerintem ahhoz, hogy valami maradandót alkossak, át kell esnem bizonyos „szenvedéseken”, amiből meríthetek. Most gyűjtögetem azokat a kudarcokat, tapasztalásokat, aminek köszönhetően majd őszinte és hiteles írásokat közölhetek. Rajzolni is szoktam, de ezek főképp vázlatok.
Festeni félek, mivel színtévesztő vagyok. A zeneiskolában egy-egy szolfézs és harmonikafoglalkozás között belopództam a rajzórákra. Ott döbbentettek rá, hogy nem jól látom a színeket.
A népi vonalat inkább a fafaragásban élem ki. Botokat cifrázok ki, magamnak juhász-, az iskolásoknak vándorbotot készítek.
– Az egyetemről azonban nem mondtál le.
– Szeretnék visszamenni Budapestre, nagy vágyam, hogy ott tanuljak. Van még egy olyan elképzelésem is, hogy amellett borbély leszek. Egy néhány hónapos tanfolyam elvégzése után dolgozhatnék is a tanulás mellett. Aztán később, ha úgy alakul, talán haza is jönnék. Ugyanis itthon már most is próbálkozom férfi hajnyírással. A hagyományos borotválkozást és szakálligazítást viszont még csak magamon gyakorlom.
Simon Rita
