A szakképzésnek manapság nincs presztízse Ukrajnában – jelentette ki nemrég az oktatási miniszter az egyik témát taglaló fórumon. Lilija Hrinevics megjegyezte: a végzősök mindössze húsz százaléka folytatja tanulmányait szakiskolákban. Ezzel szemben az európai országokban ez az arány negyven százalék, tette hozzá.
Az oktatási miniszter kiemelte: a szféra megreformálásán dolgoznak, egy közös infrastrukturális projektet is készítenek az Európai Unióval. Az idén 100 millió hrivnyát különítettek el oktató-gyakorló központok nyitására.
Épp ideje a változtatásnak, hiszen a végzősök talán azért nem mennek szakiskolákba, mivel úgy gondolják, úgysem sajátítják el a szakma gyakorlati részét. Tanulmányaik befejeztével, a munkaerőpiacra kikerülve pedig azzal szembesülnek, hogy tudás nélkül semmit sem képesek kezdeni. Képzeljünk el egy autószerelőt, aki még soha nem szedett szét négyütemű motort. A munkáltató biztos nem fog örülni annak, ha pótlólag kéthónapos „tanfolyamot” kell tartania a zöldfülűnek.
Ennek fényében aggasztó, hogy pár év múlva nehéz lesz vízvezetékszerelőt, varrónőt, asztalost vagy cipészt találni. Már most is hiányoznak ezek a szakemberek, holott nagy szükség lenne rájuk. A fiatalok többnyire a „flancos” szakokat választják, amivel, reményeik szerint, könnyen el tudnak helyezkedni, és majd jól megélnek belőle. Nem minden esetben jön be ez a számítás.
Még valami: azt a munkát, amit itthon nem végeznének el (ciki lenne?), azt külföldön gond nélkül megteszik. Annak ellenére, hogy már egyre versenyképesebb fizetéseket nyújtanak a manufaktúrák, itthon nagyon kevesen szánják rá magukat az efféle tevékenységre. Itt gáz lenne gyári munkásként vagy hegesztőként dolgozni, de külföldön simán „beletanulnak” a mosogatásba, az áruszortírozásba és egyebekbe…
