Vidékünkön nagy hagyománya van a kukoricacsuhéból készült tárgyaknak. Szinte minden fesztivál vagy egyéb ünnepség elmaradhatatlan része a csuhéfonók sátra, ahol csodálatos szatyrokat, alátéteket és egyéb használati tárgyakat találhatunk. Visken, a koronavárosok találkozóján egy ilyen sátorban szemlélhették meg Dankó Margit munkáit. A kiállított, kukoricacsuhéból készült dísztárgyak mágnesként vonzották a járókelők tekintetét, voltak itt életképek, ajtó-és asztaldíszek is.
− Négy éve foglalkozom életképek készítésével – mondja Dankó Margit. – Ennek a technikáját édesanyámtól tanultam, igaz, ő kosarakat és egyéb használati tárgyakat készített málé csuhéból. Nekem nagyon tetszettek a munkái, mindig csodáltam, ahogyan a haszontalannak látszó dolog alátétté, vagy más tárggyá alakul át, melyeknek számos hasznát láthatják a háztartásban. Elhatároztam, én is folytatom ezt a mesterséget, csak kicsit másképpen. A felhasználandó nyersanyagot máléhántáskor gyűjtjük össze, s télen különböző dísztárgyak készülnek belőle. Igen szeretek ezzel foglalkozni, megtervezni és elkészíteni a különböző életképeket, és egyéb dísztárgyakat.
Elégedettséggel tölt el, hogy másoknak is tetszenek az általam készített tárgyak, s az sem, utolsó szempont, hogy a szórakozáson kívül nyugdíj-kiegészítést is jelent.
Az 1400 hrivnyás járandóságból nem sokra futja, ha nincs mellette más kereseti lehetőség is. Emiatt készülnek a műveim télen, nyáron a földünkön dolgozunk, idén is van négyszáz méter uborkánk, ami mellett nem sok idő jut egyébre.
Dankó Margit igyekszik megosztani másokkal is a tudását. Szívesen tanítgatja kedves faluja, Tiszabökény és Tiszapéterfalva hittanra járó gyerekeit. És találkozhatunk vele a Tiszapéterfalván megrendezett népzenei táborban is, ahol minden tanulni vágyót bevezet a csuhéfonás művészetének titkaiba.
Bökényi Magdolna
