A különféle abszurd hírekre az ember csak kapkodja a fejét, s közben konstatálja: megbolondult a világ. Gondolok itt például a másságot propagáló parádékra. Az EU tagállamaiban már elfogadott a szexuális perverzitással élők, a saját nemükhöz vonzódó nők és férfiak létezése. Egyes helyeken már akár családot is alapíthatnak, bár az egészséges gondolkodás és a keresztény morál a férfi és a nő kapcsolatán alapuló együttélést tartja a családmodellnek. S bár minden megengedett, a „fura” fiúk és lányok magamutogató felvonulásokon olyan jogokat követelnek, amelyek szembe mennek az egészséges társadalom fogalmával.
Akik emlékeznek még a szovjet érára, jól tudják, hogy az akkori törvények bűncselekménynek minősítették a másságot. Bizonyára ez is eltúlzott szemlélet volt. Elő is fordultak a drákói szigor keltette komikus esetek. Például egy televíziós élő adásban, amikor is szovjet és valamely nyugati ország tévéstúdióiba meghívott emberek beszélgettek egymással. A külhoniak egyike megkérdezte: nálatok milyen a szex? Egy kommunista morálon felnőtt matróna kapásból rávágta: nálunk nincs olyan! Jót röhögött, aki nézte és hallgatta az adást. Pedig nagyon is létezett a szex. Sőt, a párttitkárok előszeretettel smárolták egymást a nagy nyilvánosság előtt.
Most pedig azon háborodunk fel, képedünk el, ha az EU vezérei csókolóznak azonos nemű társaikkal, vagy szakállas nők, nagymellű férfiak szerepelnek különféle fesztiválokon. Megbolondult a világ! A szindróma ráadásul terjed. Ukrajna nagyvárosaiban is elkezdtek parádézni a saját nemükhöz vonzódók. És ez a dolog már hozzánk, kis régiónkba is begyűrűzött. Olvasom, hogy Ungváron is felvonuláshoz készülődnek. Nem vagyok ellene ezeknek az embereknek. Pszichés eredetű vagy neveltetésükből eredő betegségükről nem tehetnek. De ezzel nem kellene kérkedni. Az embernek olyan érzése támad, hogy sokak tudatalattijában hiányoznak a „népi parádék”, mint például a november hetedikei vagy a május elsejei menetelések…
