A kárpátaljai amatőr labdarúgás messze legnagyobb sikerei fűződnek a beregszászi csapathoz. A zsinórban három bajnoki címet és számos kupát elhódító gárda az Ukrán Amatőr Csapatok Kupáját is megnyerte. Az aranyos évek után a sikertörténet 2012-ben váratlanul félbeszakadt. Az eltelt idő során Beregszászban több próbálkozás is volt a labdarúgás újjáélesztésére, ám ezek mind zátonyra futottak. Hat év kényszerszünet után most viszont úgy tűnik újjászületőben van a Beregvidéki FC.
A Vérke-parti gárda 2007-ben debütált a megyei futballelitben. Jelentős szerepe volt ebben a beregszászi labdarúgás iránt elkötelezett Gajdos István akkori polgármesternek és Igor Szviscsónak, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatás elnökének. Az első évadban Tellinger Vilmos szakmai irányításával hatodik helyre kormányozta a gárda, mely kizárólag helyi és járási labdarúgókra épült. 2008-ban Nagy Róbert vette át a marsallbotot, vezetésével bronzérmes lett a csapat. Megfontolt erősítésekkel vágtak neki a következő idénynek, aminek meg is lett az eredménye, a Vérke-parti egylet elhódította a bajnoki címet. Ezt követően még kétszer emelhették magasba a bajnoki trófeát. A zsinórban háromszor elhódított bajnoki cím mellett számos kupasiker – téli, megyei és Szuperkupa – köthető hozzájuk.
A megyei szereplés mellett a csapat 2010-ben kilépett az országos porondra, és megnyerte az Ukrán Amatőr Csapatok Kupáját. Talán még az sem von le a klub érdemeiből, hogy légiósokkal bőven tűzdelt egylettel vitték véghez mindezt. A sikerrel lehetőséget kaptak arra, hogy elinduljanak az országos kupában. A Barátság-stadion közönsége számtalan győzelem szemtanúja lehetett. Ám parádés-módon mégis egy vereség a klub történetének legnagyobb sikere. 2011-ben az Ukrán Kupa harmadik fordulójában – az első körben a Krisztal Herszont, a másodikban a másodosztályú Naftovik Ohtirkát búcsúztatták – a Premier Liga „örök” bronzérmesét, a komoly európai kupatapasztalattal rendelkező Metaliszt Harkivot fogadta teltház előtt. A pálya körül több ezren álltak, az emberek fürtökben „lógtak” a közeli fákon és háztetőkön, volt, aki meginvitálva ismerőseit saját kertjébe, az ott tákolt állványzatról buzdított, de olyan is akadt, aki távcsővel kémlelte az eseményeket. Miron Markevics csapata ellen ugyan 3–0-ra kikapott a Beregvidék, a szurkolók és a futballszerető közönség mégis nyert – gazdagodott egy élménnyel, amiről valószínűleg még az unokák is hallani fognak. Ezekben az években olyan jegyzett játékosok fordultak meg a csapatnál, mint Pavlo Kotovenko, Volodimir Lukasuk, Szerhij Szergejev, az ukrán válogatott Szerhij Jeszin és az FK Zakarpattya korábbi „csákája” Mihajlo Hurka. 2012-ben a sikeredző távozásával több jegyzett játékos is faképnél hagyta a csapatot. Vitalij Azarovot, a csapat korábbi játékosát nevezték ki vezetőedzőnek. Az aranyos évek után ezüstéremmel kellett beérniük a Beregvidék szurkolóinak, ennél is nagyobb csapás volt, hogy csapatuk a következő 2013-as idényben el sem indult a pontvadászatban.
Két évvel a Beregvidéki FC megszűnése után Beregszászi FC néven új klubot alapítottak a Vérke partján. Az egylet az első éven a járási bajnokságban, majd két idényen keresztül a megyei élvonalban szerepelt. Szerettek volna, de nem tudtak az elődök nyomdokaiba lépni, a várt eredmény elmaradt, a 2015-ös idényben a 7., 2016-ban a 6. helyen végeztek. Az eredménytelenség kedvét szegte a szponzoroknak, elzárták a pénzcsapokat így a csapat egyik napról a másikra feloszlott. Idén tavasszal a járási pontvadászatban stabilan szerepelő és egymás után két bajnoki címet bezsebelő Beregszászi Csillag is megszűnt. Nézőből sosem volt hiány a beregszászi lelátón. A drukkereknek mára semmilyen szintű futball nem maradt a városban.
Úgy fest viszont, nem kell sokáig várniuk a Vérke-parti szurkolóknak. Bizakodásra adhat okot, hogy hat év kihagyás után a napokban a beregszászi Barátság Stadion zöld gyepére ismét kifutott a jól ismert piros-fehér csíkos mezes alakulat. A lelátón nem voltak több ezren, és a fákon sem csüngtek az emberek, mint azon a bizonyos Metaliszt elleni kupameccsen, de az a közel száz drukker, aki hétköznap, munkaidőben kilátogatott a meccsre, nem csalódott, egy igazán jó iramú, színvonalas mérkőzést láthatott. A beregszászi egylet barátságos mérkőzésen az FK Sztrijt fogadta, mely hasonló cipőben jár mint a házigazda. A találkozó 1–1-es döntetlennel ért véget, a Beregvidék egyenlítő gólját Ács Szabolcs szerezte. A Sztrij elleni meccsen pályára lépett: Eduard Fedinisinec, Orosz Flórián, Géczy István, Kemény Gábor, Péter György, Margitics Krisztián, Ács Szabolcs, Buda Péter, Veréczy Erik, Antal Roland, Derceni Béla és Margitics László. Nem tudott jelen lenni, de egy esetleges újraindulás esetén már elkötelezte magát a csapat mellett: Nagy Miklós, Roman Ohar, Vadim Oniszko, Csehil János, Bátyi László, Barta Ferenc, Dávid Róbert, Bodnár Roland, Makszim Pecserszkij, Kardos Zoltán és Béres Richárd.
A Kárpáti Igaz Szó megkeresésére Lőrincz Zsolt, a Beregszászi Városi Labdarúgó Szövetség elnöke elmondta, már jó ideje kacérkodnak a gondolattal, hogy újjáélesztik az egykori sikercsapatot, amely igazából meg sem szűnt, csak átalakult.
– A Beregvidéki FC az elmúlt hat évben is létezett, csupán kispályás tornákon indultunk a határon innen és a határon túl – mondta az idén tavasszal megválasztott szakági vezető. – Azok a játékosok képezték ezt a gárdát, akik az ifiből cseperedtek fel. Úgy érezzük, megérett az idő arra, hogy ismét „nagypályások” legyünk. Jelentős lökést adott ennek az, hogy a városban megszűnt az összes csapat. Régóta visszatérő téma ez, viszont most reális esélyt látok arra, hogy újjászülessen a Beregvidéki FC. A csapat magja ugyebár adott volt, pár egykori játékost hívtam fel, akik azonnal igent mondtak. A célunk az, hogy ismét legyen saját csapata a városnak. Most ott tartunk, hogy folyamatban van a szövetség újra jegyzése, s ha ez megtörtént, akkor leülünk a városvezetéssel és megbeszéljük, hogyan tovább. Én a fokozatosság híve vagyok. Alacsonyabb osztályba, a járási bajnokságba nevezném be a csapatot, majd fokozatosan lépkednénk felfelé az FC-t. Viszont vannak, akik rögtön a megyei élvonalban szeretnék látni a csapatot. Az is fontos, hogy a Beregvidék Ifjúsági Sportegyesület tehetségeinek helyben biztosítsunk játéklehetőséget. Nem célunk légiósokkal telerakni a gárdát.
A Sztrij elleni meccset egyfajta figyelemfelkeltésnek szánták, arra akartak rámutatni, hogy van elegendő olyan játékos Beregszászban, akivel ismét jó csapatot lehetne építeni. Nosztalgikus volt a hangulat a pályán és a lelátón is, sokan felemlegették az emlékezetes meccseket. Tervek szerint Sztrijben lesz egy visszavágója a beregszászi összecsapásnak, de egy magyarországi mérkőzés is szervezés alatt áll. Lőrinc Zsolt abban bízik, hogy a közeljövőben nemcsak barátságos vagy felkészülési, hanem tétmeccseknek is otthont ad majd a Barátság Stadion.
Szabó Sándor
