Valószínűleg könnyű lenne számba venni, mit is nyert Ukrajna azzal hogy 27 éve függetlenné vált. Igen rövid lenne a lista. Mivel azonban semmilyen ünnepi hangulatot nem észleltem idén (sem) az évforduló napján – a gondjaikba merült emberek döntő többsége számára ez csupán egy plusz szabadnap volt – nyilvánvaló, sokkal inkább veszteségekről beszélhetünk.
Talán soha nem volt ilyen távol egymástól az oligarchák uralta hatalom és a lakosság. A kriminogén kormány, persze a nyugati „partnerekre” hivatkozva, mintha direkt arra törekedne, hogy exportálja a munkaerőt. Akik maradnak, azokat halálba kergeti. Ugyan az alkotmányban olyan államnak titulálják az országot, amelyben az ember, annak élete, egészsége, becsülete és méltósága a legmagasabb társadalmi érték, ezen elveket olyan durván megcsúfolják, hogy aki csak teheti, menekül. A lakosság mára az 1991-ben mért 51 millióról 42 millióra apadt. Hivatalosan. Nem véletlenül halasztják el a soros népszámlálást. Hogy valójában, mennyien maradtak még, akik odatartják arcukat a kormányrúdnál állók csúfolódásának, talán 2020-ban kiderül. Most éppen ekkorra ígérik a következő számbavételt.
Mert kit tölt el reménnyel, hogy otthona az egyetlen olyan posztszovjet állam, világviszonylatban pedig egyike azon háromnak, melyben a GDP alacsonyabb a három évtizeddel ezelőtt mértnél. Ahol már nem egyszer ellopták a megtakarított pénzét, ahol a lakosság háromnegyede a szegénységi szint alatt él, ahol nincs lehetőség arra, hogy megfelelő szintű egészségügyi ellátást kapjon, magas színvonalon tanulhasson, diplomájának megfelelően szakmájában tisztességes bérért dolgozzon, pihenhessen, művelődhessen, netán félretehessen autóra, lakásra, nyugdíjas éveire…
Ki lehet elégedett, gondtalan egy olyan államban, ahol a meghirdetett reformok sokkal inkább társadalmi népirtáshoz hasonlítanak, s a megbízható szakemberek további elvándorlásához vezetnek, ahol négy év alatt tízszeresére drágítják az energiahordozók árát, s emellett még előre számláznak is?
Már a felsorolás is nyomasztó, tragikus. A jövőkép hiányában felére csökkent a gyermekvállalási kedv is, tavaly mindössze 249 500 csecsemőt vállaltak. Ezzel Ukrajna a 186. legalacsonyabb reproduktivitást felmutató ország – ezer emberre 10,5 újszülött jut. Világviszonylatban a 4., Európában a 3. legmagasabb halandóságot mutató állam.
S a veszteséglista korántsem teljes.
