A Children of Distance (A Távolság Gyermekei) magyar hiphop, pop csapat 2006. június 2-án alakult három fiatalemberrel. Ők Ács Róbert, művészneve Carp-E, Nyári Roland (Shady) és Somogyi Péter (Horus). A srácok már többször felléptek vidékünkön, legutóbb a Beregszászban megrendezett Csillagok tornáján. Ott beszélgettünk el velük a kezdetekről, jelenről és jövőről.
– 2006-ban beszéltük meg Petivel, hogy csinálunk egy bandát, a nevét is ketten találtuk ki. Roli akkor éppen nyaralt, és amikor hazajött, azzal leptük meg, hogy ő is benne van a zenekarunkban. Így hárman vágtunk bele a Sub Bass Monster internetes fórumának köszönhetően. Eleinte szövegírásban kimerült a formáció, később elmentünk stúdiózni. Az első lemezünk, finoman fogalmazva, feledhető lett, de a következőre már felkészültünk, az sokkal jobban sikerült. Ez 2007 decemberében látott napvilágot Emlékezz rám címmel. Onnantól kezdve, elkezdett felfelé ívelni a karrierünk, szinte az egész Magyarország, de szerintem még az elszakított nemzetrészeken élők is a címadó dalt hallgatták – mondja Ács Róbert.
– Ezt követően hogy alakult az életetek?
– Minden nagyon jó volt, de már azon kellett törni az agyunkat, hogy mindezt fenntartsuk. Továbbra is az érdeklődés középpontjában lenni nem volt egyszerű, sokat dolgoztunk azon, hogy ezt megtartsuk. 2010-ben megkeresett minket egy kiadó azzal, hogy dolgozzunk velük. Mi igent mondtunk, és hozzáláttunk a többi lemez elkészítéséhez.
– Az eltelt évek alatt elértétek-e azt, amit célul tűztetek magatok elé?
– Sokkal többet is. Igazából nem nagyon volt tervünk, megalakulásunk után „csupán” ismertté szerettünk volna válni. Ez megtörtént, aminek nagyon örülünk. Mindhármunknak fontos volt ez, olyan dolog, amit az ember nyugodtan hívhat életműnek. Hogy hol a vége, még nem tudjuk, de az biztos, hogy minden egyes napért hálásak vagyunk. Azért, hogy színpadon lehetünk, hogy a közönség ismeri a dalainkat, velünk együtt éneklik azokat.
– A stílusotok változott?
– A mögöttünk hagyott évek alatt öt nagy- és két kislemezünk jelent meg, s gyakorlatilag mindegyik hasonló, hiszen az összes nótánknak megvan a „childrenes” hangulata, szöveg- és zenei világa. Ebben mozgunk bizonyos határokon belül. Néha ki-kikacsintunk, de nagy meglepetések nincsenek a zenénkben. Az irányvonalunk tulajdonképpen megmaradt.
– Úgy tudom, már többször felléptetek Kárpátalján. Milyen érzésekkel jösztök vissza hozzánk?
– Évekkel ezelőtt, még a KKKTF-en léptünk fel először, csak akkor még hárman, nem teljes zenekarral. Most már nyolcan vagyunk, Ladányi Patrícia a vokalista és még négy zenész csatlakozott hozzánk. Ebben a felállásban másodszor léptünk itt színpadra. De klubos bulikban is zenéltünk már a környéken. Megmondom őszintén, itt más zenélni, az emberek sokkal nyitottabbak, jobban el tudják magukat engedni, őrült jó bulik szoktak lenni. Mindig szívesen jövünk, csak a meghívásra várunk, hiszen szeretünk itt fellépni.
Hegedűs Csilla
