Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Irodalmi kilátó címmel író-olvasó találkozókat indít a magyarországi, kárpátaljai és más határon túli magyar írók, költők és szerkesztőségek bemutatása céljából. A minap Vári Fábián László író, költő Vásártér című új kötetét ismertették a Beregszászi Konzulátus különtermében.
Beke Mihály első beosztott konzul elmondta, kulturális találkozóhellyé szeretnék tenni az immár Gulácsi Lajos festőművész nevét viselő termet. Ennek jegyében képkiállításokat kívánnak itt szervezni, és természetesen könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat.
Bevezetőként Vári Fábián László felolvasta a Változatok a halotti beszédre című költeményét, ezt követően Csordás László, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnöke beszélgetett el vele. Az író őszintén vallott gyermekkoráról, az anyjával való rossz viszonyáról.
Vári Fábián László önéletrajzi regénye az ötvenes-hatvanas évek kárpátaljai magyar közösségébe, az ugocsai Tiszaújlakra vezeti vissza olvasóját, ahol mind otthonosabban kezdi érezni magát a berendezkedő szovjet állam. A Vásártér, az egykori híres országos vásárok helyszíne egyre inkább leépülő környezetével már csak az utcabeli gyerekek és az oda kicsapott barmok birtoka. A második világháború és a sztálini megtorlások veszteségeiből még fel sem ocsúdó, megfélemlített, hangját hallatni nem merő magyar lakosság tehetetlenül szemléli a hagyományos értékek felszámolására és az etnikai beolvasztásra irányuló hatalmi törekvéseket, ám passzív ellenállásukat az egészséges közösségi ösztön – a nyelvhez, a valláshoz és az nemzethez való ragaszkodás – szinte kifogástalanul működteti.
Ez a közeg tárul fel egy élénk észjárású, elevenen szemlélődő, érzékeny kisfiú szemszögéből, aki előtt a megismerni vágyott világ a felnőttek megnyilatkozásai, elszólásai és emlékezései által telítődik meg tartalommal, s ezáltal formálódnak fokozatosan jellemmé az események résztvevői. Tőlük tanulja meg alkalmazni a bizalom, a tartózkodás és hallgatás íratlan szabályait, ők szembesítik a mindennapi küzdelmek valós súlyával, környezete és családja emberi esendőségeivel, melyek – miközben az idill elmúlását hordozzák magukkal – a főszereplő eredendő gyermeki nyitottságát mentális elzárkózássá változtatják.
A korrajz a közelmúltba visszavezető egyes fejezetrészekkel válik teljes egységgé, amely során a fél évszázaddal korábban megismert szereplők életének későbbi alakulása, beteljesedő emberi sorsa törvényszerűen alakul megrázóan egyetemes érvényűvé.
– Úgy érzem, ki kellett magamból írni, amit kiírtam: megkönnyebbültem. Ha ezért valamikor felelnem kell, s van túlvilági élet, ott bizonyára találkozunk majd, és megbeszéljük a dolgokat anyámmal.
Hogy mit hogyan kellett volna, vagy mit nem lett volna szabad megtenni akár az egyik félnek, akár a másiknak – mondta Vári Fábián László. – Az emlékezés szubjektív dolog, mert mindenki másképpen eleveníti fel a régmúlt történéseit. Én úgy hiszem, akik pontosan vissza tudnak emlékezni a gyermekkorukra, azok boldogok lehetnek, én például azért, mert ha majd az unokáim közül valamelyik kézbe veszi a könyvet és beleolvas gyerekkorom történéseibe, akkor talán azt fogja érezni, hogy az már bizony történelem.
Hegedűs Csilla
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
