Miközben hatalmas a termékkínálat, a lakosság jelentős hányadának egyre csökken a vásárlóereje, hisz a jövedelmek csak kis mértékben vagy egyáltalán nem emelkednek. Szinte hetente feljebb kúsznak az árak, az üzletekben nem győzik cserélni az árcédulákat. Mégis nehéz ellenállni a kísértésnek, mire észbe kapunk, már üres a pénztárcánk. Vajon mennyit változtak a kárpátaljai fogyasztói szokások az elmúlt években, s miként állhatunk ellen a csábító ajánlatoknak? – kérdezte a KISZó Natalija Brataszjuk pszichológust.
– Sokat változott az elmúlt huszonöt évben a kínálat, s nyilván ez alakította a fogyasztói szokásokat is.
– Tény, hogy a nyolcvanas években hiába volt biztos állásuk, fix fizetésük az embereknek, olyan szerény és szegényes volt az áruválaszték, hogy az igényesebbek külföldre utaztak, ha márkás termékre vágytak. A Szovjetunió széthullás után, a kilencvenes évek elején a helyzet csak tovább romlott, hisz akkor nem csupán a polcok üresedtek meg, hanem a pénztárcáink is. Aztán jött a ma is tapasztalható árudömping, mely arra készteti a „kiéhezett” lakosságot, hogy válogatás és megkötések nélkül mindent megvegyen, még akkor is, ha anyagi lehetőségei azt nem engedik, akkor is, ha hitelt, kölcsönt kell emiatt felvennie.
– De ha mindennap ott találjuk az üzletben ugyanazt az árut, miért akarunk mégis mindenből sokat?
– Ez a létbizonytalanságból fakad. Míg az 1980-as években az emberek magabiztosan néztek a jövő elé, s megelégedtek mondjuk egy fél cipó kenyérrel, manapság, a gazdasági válságból kifolyólag, „nem tudni, mit hoz a holnap” alapon, újabb drágulásoktól tartva mindent megvesznek, amit a gyártók, a kereskedők eléjük tesznek.
– És itt jön képbe a reklám, melynek a tudatalattira gyakorolt hatása régóta közismert.
– A reklámok az emberek elégedetlenségét és mohóságát erősítik azzal, hogy elhitetik, akkor lesznek boldogok, szépek, naprakészek, ha minél több tárgyat birtokolnak. Ebből kifolyólag, bár a lakosság nagy része szegénységben él, a többségnél észrevehető a túlfogyasztás, annak ellenére, hogy évente háztartásonként ez 100 kilogramm kidobott élelmiszert jelent.
– Hogyan lehetne tudatosságra szoktatni a vásárlókat?
– Van egy sor trükk, melyek segítségével elkerülhetjük a túlköltekezést. Hogy csak a legalapvetőbb szabályokat említsem: mindig gondoljuk meg, valóban szükségünk van-e az adott termékre. Soha ne menjünk szupermarketbe éhesen, vagy ha kevés az időnk. Bevásárlólista nélkül el se induljunk. Óvakodjunk az árleszállítástól és ne csábuljunk el a pénztárnál, amíg várakozunk!
Magyar Tímea
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
