Szeptember elején találkozóra hívja egymást a Tisza felső folyásánál szórványban élő magyarság, ahol hírt ad létéről és kultúrájáról, beszámol eredményeiről. Az összejövetelre minden évben más-más településen kerül sor, idén Nagybocskó kapta meg a vándorzászlót, a rendezés jogát.
Az idei, nyolcadik Feltisza ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét. Józan Lajos nyugalmazott lelkipásztor elmondta, hogy hajdan Nagybocskón volt a református egyháznak az utolsó gyülekezete. 1945 után a templom és a gyülekezet nagy része is Romániához került, ám reményre ad okot az, hogy tízegynéhány éve már Rahón is van református templom.
Az istentisztelet után a Feltisza vándorzászlajának átadására került sor, amely, mint Mikulyák László atya mondta: „ne csak egy jelkép legyen a többi zászló között, hanem a felelősség hordozása is, amellyel a nemzetnek és egymásnak is tartozunk.”
A résztvevők a kultúrház előtti térre, az ünnepség helyszínére vonultak. A himnuszok elénekelése után az ünneplőket Szalai Ildikó, a Romzsa Tódor Római Katolikus Óvoda vezetője köszöntötte.
Elmondta, hogy a kisebbségi lét soha nem volt könnyű és egyszerű, de még nehezebb megmaradni magyarnak a szórványban, megőrizni az anyanyelvet, ápolni a hagyományokat ott, ahol a vegyes házasságoknak, a beolvadásnak köszönhetően már csupán fehér hollóként van egy-egy magyar család, ahol már nehezen „biccen a szó a száj szögletén”.
Szerencsére még vannak emberek, akik lankadatlanul próbálják szervezni a magyar életet, ápolni a hagyományokat. Szent Pál apostol mondta: „Ne azt keressétek, ami széthúz és megoszt benneteket, hanem azt, ami összeköt. Minket összeköt magyarságunk, hagyományaink. Beszédét Jókai Mórt idézve fejezte be, „Csak az tudja, meddig mentünk, aki látta, honnan jöttünk.”
Az ünnepséget Mikulyák László esperes-plébános, a Felső-Tisza-vidéki magyarok találkozójának alapító elnöke nyitotta meg, idézve Pió atyát, aki szerint: „Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne hathatósabban kérni erős oltalmát országunkra.”
A polgármester, Joszip Bozsuk is szívélyesen köszöntötte az ünneplő közönséget. Elmondta,
községük nemrég ünnepelte fennállásának 645. évfordulóját, és annak története szorosan kötődik az Osztrák–Magyar Monarchiához, így Magyarországhoz is. A településen már 1850-ben is működtek ipari létesítmények, biztosítva a falu lakosainak a megélhetést.
A település soknemzetiségű, élnek itt ukránok, magyarok, belaruszok és más nemzetiségűek is. Békésen, gond nélkül megférnek egymás mellett. Ez is bizonyítja, hogy a nemzeti ellenségeskedés a politikusok találmánya.
A rendezvény idei fővédnökének, Szilágyi Mátyás Magyarország beregszászi főkonzuljának ünneplőkhöz szóló üzenetét Békésyné dr. Lukács Angéla olvasta fel, amelyben kifejti, hogy a Magyar Kormány szilárd elhatározása, hogy javítani próbál a szórványban dolgozó magyar pedagógusok életkörülményein, s a jövőben még kiterjedtebben szeretné segíteni a munkájukat. Magyarország továbbra is kiáll és diplomáciai eszközeivel élve mindent megtesz közösség utóbbi három évtizedben kivívott jogainak teljes körű megvédése és gyakorlása érdekében.
A köszöntők után az érdeklődők megnézhették a települések sátrakban kiállított történetét, együtt mulathattak a fellépőkkel.
A rendezvény nagybocskói házigazdája Námnyák Valéria, aki a település magyarságával együtt mindent megtett, hogy kifejezzék vendégszeretetüket. Az óvoda kollektívája vállalta, hogy a szellemi táplálékon kívül gasztronómiai élvezetekben is részesíti a vendégeket és fellépőket. A vendéglátó csoport, Fuksz Erzsébet irányításával, a megjelenteket töltött káposztával kínálta, amelyet direkt ez alkalomra frissen savanyított káposztába töltöttek, kínáltak még szendvicseket, süteményeket, kávét és üdítőket is.
A 2019-es Feltisza rendezési jogát Rahó kapta meg.
Bökényi Magdolna
