Világszerte évente 4 millióan döntenek úgy, hogy önként vetnek véget életüknek, s további 19 millió ember tesz sikertelen próbát. Sajnos Ukrajna sem kivétel: nálunk 2,5-szer magasabbak a szomorú mutatók, mint az Európai Unió tagországaiban. Évente több mint 10 ezren dobják el az életüket. Az öngyilkosság megelőzésének világnapja apropóján kíváncsiak voltunk rá, vajon Kárpátalján mennyire súlyos a helyzet? – kérdezte a KISZó Magdalina Kuzmikot, a megyei egészségügyi főosztály pszichoterapeutáját.
– A megyei pszichiátriai nyilvántartásban jelenleg több ezer páciens szerepel. Ez azt jelenti, hogy ennyi potenciális öngyilkosjelöltünk van?
– Természetesen nem. Az önpusztítást megkísérlőknek csupán a 8 százaléka küzd valamilyen pszichés rendellenességgel. Országos viszonylatban vidékünk és Csernovic megye az utolsók között van az esetszámok tekintetében, amit az itt élők vallásossága és erősebb családi kötelékei magyaráznak. Az önkezűség a keleti, ipari régiókra, a nagyvárosokra jellemző inkább. Az utóbbi években jelentősen lecsökkent a magukra kezet emelők életkora, már tinédzserkorban, akár 15 évesen is elkövetnek ilyen tettet.
– Melyek a leggyakoribb hajlamosító tényezők?
– A pszichiátriai zavarok (depresszió, skizofrénia, alkohol- vagy drogfüggőség), ezenkívül az a tény, hogy az illető régebben már megpróbálta eldobni magától az életet, esetleg a családjában előfordult hasonló eset. Az öngyilkosok körülbelül 70 százaléka férfi. Nemtől függetlenül az özvegyek, illetve az elváltak körében gyakoribb. A kísérletek jelentős része úgynevezett segélykérő cselekedet, azaz jelzés a környezet felé, hogy a személy segítségre, figyelemre szorul.
– Melyek a leggyakoribb elkövetési módok?
– A férfiak többnyire az akasztást, a mélybeugrást, a főbelövést, a nők a mérgezést, az érfelvágást választják. Igen csekély azok száma, akik vízbefulladással vagy áramütés által akarnak megszabadulni földi terheiktől.
– Kárpátalja soknemzetiségű vidék. Ebből a szempontból vizsgálták-e a gyakoriságot?
– Nemzetiségi szempontból nem tanulmányoztuk a suicid hajlamot. Elsősorban a szociális tényezők – a munkanélküliség, a rossz anyagi helyzet, a kilátástalanság, a családi drámák stb. – növelhetik a lelki betegségek kockázatát, s ezek vezethetnek valóban végzetes elhatározáshoz.
– Mennyire generálja az öngyilkos hajlamot keleti országrészben több éve zajló háború?
– Most már kijelenthetjük, hogy a háborúból visszatérő, depresszióban szenvedő katonák körében nő a későbbi évek során az önmegsemmisítési hajlam. A katonai pszichiáterek egyöntetűen állítják, rendkívül nagy szükségük van a hadfiaknak és a családtagjaiknak a mentális segítségre.
Magyar Tímea
