Török Mihály és felesége szeretetteljes megértésben éli mindennapjait. Kikapcsolódást a kisunoka nyújt számukra. Az ugocsai házaspár már rég járt Ungváron, ezért úgy döntöttek, kirándulnak egyet, ha már úgyis eljönnek szerkesztőségünkbe az első nyereményükért, egy kenyérpirítóért.
Zita Ungváron végezte a tanulmányait, így nosztalgikus hangulatban beszélgettünk.
– Jelenleg egy olasz–román vegyesvállalatnál dolgozom Szőlősvégardóban, a cipőgyárban vagyok szabó – meséli a fertősalmási születésű asszony. – Egy bő éve dolgozom ott, amióta a tiszapéterfalvai cég megszűnt. Nekem megtetszett ez a munka. Szeretek szabni, szinte szórakoztat. Péterfalván hat évet dolgoztam. Mindennap bejárni egy kicsit megterhelő, mert már lassan 53 éves leszek, de amióta megjavították az utat, sokkal jobb és gyorsabb. Eddig egy bő óra volt elérni odáig, meg ugyanennyi vissza, szóval jól kitolódott a munkaidő… Nem igazán kedvelem a változást, és eleinte nehéz is volt, hogy ukránokkal dolgozom. Majdnem négy évet dolgoztam kávézóban, szóval korábban is használtam az államnyelvet, de igazán most jöttem bele.
– Egyébként minek készült?
– Művelődési dolgozónak tanultam. Nagyon jó eredményekkel fejeztem be a tíz osztályt. Én már a negyedik gyermek voltam, és a szüleim nem tudtak taníttatni az egyetemen. Pedig fizika szakra szerettem volna menni. A nővérem ajánlotta aztán a közművelődési szakiskolát. Huszton kezdtem, közben férjhez mentem, megszületett a kisfiam, és mire folytattam a tanulmányaimat már Ungvárra helyezték át a szakiskolát. Egy esztendőt dolgoztam a kultúrházban Tiszabökényben, aztán Péterfalván a könyvtárban.
– Lányuk is született.
– 1984-ben házasodtunk össze, e hónapban ünnepeljük a 34. házassági évfordulónkat. A fiunk 33 éves, a lányunk 28. Ő a felcserin végzett Beregszászban, de már nem dolgozik a szakmában. Szült nekünk egy kisunokát. Dániel már ötéves.
Mihály agronómusnak tanult Munkácson a mezőgazdasági technikumban, a sorkatonai szolgálat után pedig a kolhozban helyezkedett el.
– A Nagypalád és Fertősalmás közötti gyümölcsösben dolgoztam, biztos azért is onnan kerestem feleséget magamnak – meséli nevetve az ötvenkilenc éves forgolányi ember. – A kolhozban voltam egész addig, amíg csődöt nem mondott. Jelenleg a péterfalvai középiskolában vagyok gazdasági vezető. Annak már 14 éve, hogy odakerültem. Amíg fiatalok voltunk, kertészkedtünk, de már abbamaradt, mert nem bírtuk. Csak saját részre termesztünk, eladásra nem.
– Hogy szolgál az egészsége?
– Volt egy agyvérzésem, ami miatt majdnem két évig otthon voltam. Az állandó láb- és hátfájásról nem is beszélek, de emellett vérnyomás-stabilizálót is szedek. Karban kell tartanom magam, egy évben kétszer felülvizsgálatra megyek. Azt veszem észre, hogy sokkal többet dolgozom most, mint amikor száz százalékig egészséges voltam. Hajtani kell, másképp nem lehet. Biciklivel járok be munkába, de nagyon óvatos vagyok, a hirtelen mozdulatok nem túl szerencsések az esetemben. Jól szétnézek az úton, hogy másnak se csináljak bajt.
Simon Rita
