Homoki József rendkívül nyugodt ember benyomását kelti. A nagyszőlősi járási Fancsikán él, a középiskola befejezése után először a Nagyszőlősi Ruhagyárban helyezkedett el. Négy hónap múlva elvégzett egy elektroműszerészi gyorstalpalót, de ekkor behívták a hadseregbe. Miután hazajött, a nagyszőlősi kolhoz építőbrigádjában kezdett dolgozni kőművesként.
– Ezt a szakmát a mellettem dolgozó idősebb mesterektől sajátítottam el. Olyannyira belejöttem, hogy Kárpátalján második lettem a fiatal kőművesek bajnokságán, s ezek után, mivel az első helyezett megbetegedett, én képviselhettem a megyét az országos megmérettetésen. Doneckbe utaztam, s ott megszereztem az első helyet. Az volt a feladat, hogy négy nap alatt beköltözhető állapotba hozzuk egy szakközépiskola első emeletét. Társaimmal három és fél nap alatt végeztünk a munkával. Ajándékot kaptam és feljebb léptem a minősítési ranglétrán. Két év múlva átigazoltam a fancsikai kolhozba, aztán újabb szakmát tanultam, segédhegesztő lettem, de hivatásos gépkocsivezető is voltam egy ideig. 1994 májusáig maradtam, ekkor széthullott a kolhoz – meséli röviden életútját beszélgetőpartnerünk, aki ezek után évekig – 2012-es nyugdíjazásáig – alkalmi munkákból tartotta el magát.
Mivel gyakorlatilag ezermester volt, nem maradt tennivaló nélkül.
– Nálunk odahaza most már nem kell az építkezési szakember, nem húz falakat senki. A fiatalok inkább elmennek. Húsz vagy harminc eladó ház van most is a faluban – konstatálja József, aki tudatosan nem alapított családot.
– Mondjam az igazat? Nem nősültem meg, tudtam, hogy nem maradnék meg egy asszony mellett, mert nagyon szerettem a nőket.
Nem akartam családi konfliktust. Sokat láttam ilyet, ezért inkább megmaradtam agglegénynek – mondja nevetve a most hatvanhat éves férfi, aki egy ötgyermekes család legifjabb csemetéjeként látta meg a napvilágot. A két lányból és három fiúból rajta kívül ma már csak a legidősebb bátyja van az élők sorában, aki iskolaigazgató volt Salánkon. Most lesz 80 éves.
József egyik nővére lányával él egy háztartásban az egykori családi házban. Nem tud nyugton maradni, ha egy mód van rá, elvállal még különféle háztáji munkákat a faluban, ezzel egészíti ki alacsony nyugdíját. Egyébként önellátó, mint mondja, élete során megtanult gondoskodni magáról, akkor sem esik kétségbe, ha meg kell fognia a fakanalat. Szabad idejében olvas, futballt néz a televízióban, elkötelezett Fradi-drukker. Akkor is ez a csapat volt a kedvence, amikor az kiesett az NB 1-ből.
Fiatalabb korában jómaga is rúgta a lasztit, a megyei bajnokságban is részt vett.
– Tavaly még volt, idén, sajnos már nincs Fancsikának saját csapata, mert nincs, aki játsszon. A fiatalok mind külföldön dolgoznak – sajnálkozik a nagy focidrukker.
Magyar Tímea
