Hánka Evelin művészetében ötvözi a klasszikus és a népi muzsikát. Énekel és csellózik, a megszerzett tudását szeretné majd hazahozni, és átadni a következő generációnak.
A tizenhét éves viski lány a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában tanul. Még csak előképzős, most készül a szakfelvételire.
– Kitől örökölted a zenei hajlamot?
– Apukám hatására indultam el ezen az úton, de mindig is éreztem, hogy ezzel kell foglalkoznom. Édesapám sokat harmonikázott otthon. Az ő elődei között akadt cimbalmos is, de az anyukám családjában is rengeteg a zenész. Szóval mindig szól nálunk a muzsika. A zeneiskolában eredetileg zongorázni és énekelni szerettem volna, ám a tanárom csellózott, így én is belevágtam. A zongorával párhuzamosan tanultam a vonós hangszeren játszani, és pár év múlva teljesen áttértem a csellóra. Eleinte az ének is háttérbe szorult, de mindig is a szívem csücske maradt.
Aztán 2015-ben jelentkeztem egy tehetségkutatóra, a Gyerekek hangja nevűre, ahol nagy meglepetésemre különdíjas lettem.
Ez óriási löketet adott. A járási versenyeken első helyezést értem el. 2016 őszétől pedig a Viski Bicskások népi zenekarnak lettem az énekese. Viszont amióta elkerültem Debrecenbe, fel kellett hagynom ezzel.
– Mit tapasztalsz, amióta ott vagy?
– Szeptemberben jöttem ide, eleinte úgy éreztem magam, mint a kiscica, akit kitettek az út szélére. Teljesen új hatások értek. A nagy csellóval a hátamon még most is mindenki megnéz a városban. A faluból átkerülni egy ilyen helyre nehéz, viszont mostanra már belerázódtam. A tanáraimmal jól kijövök és értékelem, hogy mindent megtesznek a fejlődésem érdekében. Tóth Lilla, a Pendely Énekegyüttes vezetője foglalkozik velem.
– Hogyan tudod elválasztani a klasszikust a népzenétől?
– Nehéz megfogalmazni. Ugyanúgy szeretem mindkettőt. Hallgatni, csinálni.
A népdal az egyik felem, a klasszikus cselló a másik.
Gondolkodtam már azon is, hogy megtanulok brácsázni. A népzenével akkor kezdtem el mélyebben foglalkozni, amikor a Bicskásokhoz kerültem. Rögtön megtetszett és azóta belém ivódott. Szerencsére attól, hogy el kellett jönnöm, mégsem szűnik meg teljesen a népi éneklés az életemben, mert a jövő héttől
egy vajdasági tagokból álló, új népi zenekarnak leszek az énekese Székesfehérváron.
– Mi a legnehezebb?
– A sok új dolog mellett, amit el kell sajátítanom, rengeteg mindent újra kell tanulnom. Ez pedig nem egyszerű, főleg ha már berögződött valami. Másabb otthon az oktatás. Az alapok egy része sincs meg. Otthon abszolút szolmizációval tanulunk itt, meg relatívval, ami ég és föld. Tehát még szerencse, hogy nincs abszolút hallásom, mert végképp nehéz lenne átállnom.
– Mire koncentrálsz a jövőben?
– Szeretnék egyetemre menni, és ha sikerül, mindkét szakot vinném. Olyan terveim is vannak, hogy Kárpátalján népdaloktatással foglalkozzak. Szeretnék majd hazajárni, de ez még a jövő zenéje. Meglátjuk, hogyan alakul a helyzet. Csellótanár sincs sok otthon, ezért mindenképp komolyabban bele akarom ásni magam a dologba, hogy majd át tudjam adni a tudásomat.
Egy országos versenyre készít fel a tanárom, ami jövőre lesz Budapesten, ezért most nagyon rajta vagyunk az ügyön.
– Hogy állsz a tánccal?
– Egy pár tájegység táncát ismerem, amit a tiszapéterfalvai népzenetáborban sajátítottam el. Viskit természetesen tudok táncolni, illetve a széki és a palatkai is megy. Ezt a tudásomat is szeretném bővíteni, már Debrecenben is járok táncházakba. A daloknál szintén a viski, amit szívesen énekelek, de nagyon szeretem az örkői cigánydallamokat, mostanság pedig a dobronyit is elkezdtem tanulni.
– Mi motivál?
– Emlékszem, kiskoromban mindig a színpad előtti első sort igyekeztem elfoglalni, és azt mondogattam anyukámnak, hogy egyszer én fogok ott fent állni. Nagyon büszke voltam, amikor végül sikerült onnan nézni a közönséget.
Elsősorban az motivál, hogy szórakoztassak.
Nagyon élvezem, ha tetszik az embereknek, amikor énekelek. Az csak még jobb, ha velem együtt énekelnek.
– A fiatalok mennyire fogadják el a népzenét?
– Az én korosztályomba anno Kárpátalján nem annyira oltották bele a népzene szeretetét. Nem úgy, mint most, amikor már táncházba lehet járni, népzenei oktatásra van lehetőség. Visken is elindult a mentorprogram, és a Hagyományok Háza Hálózat segítségével már óvodásoknak is néptáncot tanítanak. Nekem erre nem volt lehetőségem, így ennek most kifejezetten örülök.
Simon Rita
