A kisgejőci Bálint Ágnes állítja, mióta csak olvas, a Kárpáti Igaz Szó mindig ott volt az asztalán. Először az édesapja fizette elő a lapot úgy négy évtizeddel ezelőtt, ami később az ő felelőssége lett. Gyakorlatilag mindenevő, azt mondja, mindent elolvas. Havi sorsolásunkon most először nyert, mégpedig egy hasznos digitális konyhai mérleget.
Mivel háztartásbeli, úgy osztja be az idejét, ahogy szeretné, ám az újságolvasásra többnyire este kerít sort, amikor már megtanulták a leckét legkisebb csemetéjével és elvégezte a ház körüli teendőket. Eredetileg cukrász, de csak kevés ideig művelte szakmáját, megrendelésre készített édességeket otthonról. Miután férjhez ment, más elfoglaltságai lettek.
Mindennapos feladatokat ad a nagy háztáji gazdaság, a sertések, a baromfiudvar, a tehén, a fölösleges tejtermékekkel olykor a piacra is kimegy.
Ágnes négy gyermeket nevel a férjével, aki kőműves vállalkozó. A testvére több mint egy évtizede egy tragikus baleset során elhunyt, az ő két gyermekét is Ágnesék nevelik.
– A közös gyermekünk, Sándorka tízéves, most ötödik osztályos. Attila tizennyolc éves és autószerelőnek tanul Ungváron. Richárd előbb vegyésznek készült, de meggondolta magát, és a budapesti Semmelweis Egyetem orvosi karára iratkozott be, Bernadett pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetemen másodéves. Korábban nem volt a családban orvos, a gyerekek saját elhatározásból döntöttek emellett a nem könnyű hivatás mellett. A kisgejőci iskola után a Nagydobronyi Református Líceumban érettségiztek. Mindketten nagyon szorgalmasak.
– A gyermeknevelés nem kis anyagi teher, mondják sokan, akik nem mernek családbővítésre vállalkozni.
– Pedig a nagy családnál nincs szebb a világon.
Számomra legalábbis. Minél több a gyerek, annál több a gond, a zsivaly ez igaz, de a mosoly, a születésnap és más meghitt közös alkalom is. Persze kell hozzá egy olyan társ is, mint az én férjem, aki mindent megtesz értünk. Mikor elmentek Nagydobronyba tanulni, sírtam, sőt, a mai napig nem tudom megállni könnyek nélkül, amikor a nagyobbakat kivisszük a vonatállomásra. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor karácsonykor vagy más ünnep alkalmával mindnyájan körülüljük az asztalt.
A nagyobbak bábáskodnak a kicsik felett. Tíz év van közöttük, de a nagylány olyan a kicsinek, mintha a második anyukája lenne. A nagyfiam meg folyton a nyakában hordja Sándort.
Ágnes tisztában van vele, hogy gyermekei nem maradnak mellette örökké, ennek ellenére azt mondja, ő semmilyen körülmények között nem hagyja el szülőföldjét. Itt érzi jól magát. És titkon abban reménykedik, a gyerekei is itt képzelik el a jövőjüket.
Magyar Tímea
