„A földrajzi Európát (azt, amely az Atlanti-óceántól az Uralig húzódik) mindig két részre osztották, amelyek külön fejlődtek: az egyik a régi Rómához és a katolikus egyházhoz kötődött (ismertetőjegye a latin ábécé), a másik Bizánchoz és az ortodox egyházhoz (ismertetőjegye a cirill ábécé). 1945 után a két Európa közötti határ néhány száz kilométerrel Nyugat felé tolódott, és néhány nemzet, amely önmagát mindig nyugatinak tartotta, egy szép napon arra ébredt, hogy Keleten van. Így azután a háború után háromféle alaphelyzet alakult ki Európában: nyugat-európai, kelet-európai régió, és a harmadik, a legbonyolultabb, az az Európa, amely földrajzilag Európa középső része, s amely kultúrájában nyugati, politikailag pedig Keleten van.”
A fentebbi idézet Milan Kundera A megrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája című esszéjéből való. Ez az 1983-ban napvilágot látott eszmefuttatás szolgált alapjául annak a közös gondolkodásnak, melyet a kijevi Cseh Centrum szervezett lengyel, cseh, szlovák, ukrán, magyar, fehérorosz irodalmárok, újságírók részvételével. A rendezvény, melyre meghívást kaptam (pontosan nem tisztáztatott, miért rám esett a választás), része egy sorozatnak, melyben
többek között közép- és kelet-európai politikusok, történészek, társadalomkutatók, írók, zsurnaliszták cseréltek eszmét a térség helyzetéről, esélyeiről, más, közös dolgainkról.
Már a helyszín is jelképes volt, hisz a stúdióul szolgáló étterem üvegfalán keresztül a Majdanra láttunk, ahol most nem volt forradalmi a hangulat, így a járókelők egyike-másika – jobb híján – minket fényképezett.
Kárpátalján megszoktam, hogy beszélgetés során – az érthetőség kedvéért – akár három nyelvet is használunk. De az a bábeli hangzavar, melyet a hat nyelven beszélők keltettek, s melyet a segítségül hívott angol inkább fokozott, engem is megdöbbentett. De aztán minden a helyére került, amikor rájöttem, hogy Bohdan Zadura lengyel költővel egészen jól megértjük egymást oroszul, Petra Hulova cseh íróval ukránul.
Bár a nyelvi korlátok minden jó szándék ellenére okoztak zavarokat, a lényegben, hogy Közép-Európa tragédiáján csak együtt tudunk másítani, s ehhez tudatosítanunk kell: nem az a fontos, milyen nyelven beszélünk, hanem az, mit gondolunk, egyetértettünk. Mint ahogy abban is, hogy a térség országainak egymásrautaltsága nem feltétlenül feszültségforrás, hanem ösztönző, pozitív energia is lehet.
Ez lehet a Kundera által oly pontosan körülírt átok feloldása.
Horváth Sándor
Segítse Ön is a Kárpáti Igaz Szó munkáját!
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
