Decembertől emelték a létminimumot és mindazon szociális juttatásokat, melyeket ezen összeg alapján számfejtenek.
Szinte hallom, amint olvasóink felhördülnek: még hogy emelés! Nevetséges könyöradomány, amivel újfent kiszúrták a lakosság szemét. Mert a gázár- és egyéb kommunális díjemelés, az infláció mértéke függvényében a néhány hrivnyás pluszt aligha nevezhetjük jelentős, az érintettek jólétén vajmit is lendítő segítségnek. Sőt! Még megalázóbb és visszatetszőbb az agyonreklámozott „emelés”, ha körülnézünk, eközben milyen béreket és juttatásokat engedélyez a kormány a bársonyszékekben ülő honatyáknak és más, vezető beosztású vállalatvezetőknek. Mondok példát.
Az egyik ukrán tévécsatorna dokumentumfilmjéből kiderült, hogy százhetven parlamenti képviselő rendszeresen kompenzációt kap kijevi lakásbérlésre. Közülük százhúsz egyébként is milliomos, legalábbis jövedelem-bevallásukból ez derül ki. A saját maguk által és maguk számára elfogadott törvény szerint ugyanis, azok, akik Kijev 30 kilométeres körzetében nem rendelkeznek saját lakással, jogosultak a kompenzációra. Amit természetesen az adófizetők pénzéből vonnak el. Havi 20 ezer hrivnyát utalnak nekik, ami éves szinten fejenként 240 ezer hrivnya. Az már csak hab a tortán, hogy a „rászorulók” között számos olyan is akad, aki valójában rendelkezik saját ingatlannal Kijevben, csak az valamely családtagja nevén szerepel.
Vagy itt van például a Naftogaz vezetőjének bére, mely a hasonló posztot betöltők között európai viszonylatban a harmadik legmagasabb. Írd és mondd 31,5 ezer euró. Ennyit még a brit gázipari vállalat vezetője sem kap, akinek 26,5 ezer euró a juttatása. Francia kollégája 19,7 ezerrel, a román gázipari társaság vezetője 17,7 ezer, a litván 16,4 ezer euróval is beéri. Ám az ukrán vállalatnál ennél is tovább mentek: az elmúlt egy évben 16 vezetőségi tagnak egymilliárd-kétszázmillió hrivnya prémiumot írtak ki. Az Ukrzaliznica vezetője sem szívbajos, ő havi 30 ezer euróért „fáradozik”, ami egymillió hrivnyának felel meg. Csak összehasonlításképp: ez 228-szorosa a vasutasok és 190-szerese a mozdonyvezetők bérének. Az utóbbi időben rendkívül kaotikusan működő Ukrposta vezére sem maradt ki a sorból. Miközben a kézbesítők rossz körülmények között, sokszor fűtetlen helyiségekben dolgoznak, addig a vállalat vezetője havonta 744 ezer hrivnyát tesz zsebre, amihez havonta 15 százalék prémiumot is megszavaz magának. Kérdezem én, vajon milyen különleges teljesítménnyel szolgáltak rá egyesek a horribilis kifizetésekre, miközben a lakosság nagyobb hányada kénytelen beérni havi bruttó négyezerkétszáz hrivnyával?!
