Ugyan már hivatalosan is kitűzték az ukrajnai elnökválasztás időpontját, de elnézve a kierőszakolt hadiállapotot és a belpolitikai felfordulást, egyáltalán nem lehet mérget venni arra, hogy 2019. március 31-én valóban az urnákhoz járulhatnak majd a szavazók. Három és fél hónappal a választások tervezett időpontja előtt nagyon nehéz megjósolni: ki lehet Ukrajna következő elnöke?
Akárhogy is nézzük, az 1991-ben függetlenné vált ország első államfőjét, Leonyid Kravcsukot leszámítva, mindenki másnak nagyon komoly oligarchikus háttere és kötődése volt. Leonyid Kucsma – akinek elnöksége egyedüliként két mandátumot ölelt át – veje, Viktor Pincsuk az ország egyik leggazdagabb embere, Viktor Medvedcsuk befolyásos Kreml-barát politikus bizalmasa.
Viktor Juscsenko személyében a végén szintén dűlőre jutottak az országot fogva tartó pénzemberek, ezért állhatott ő a narancsos forradalom élére, és ezért történhetett meg, hogy végül kényszeralkut kötve Viktor Janukovicsot tette meg miniszterelnöknek.
Utóbbi oligarchikus kötődéseit felesleges részletezni, míg a hivatalban lévő Petro Porosenko maga is egy oligarcha. 2014-es megválasztása óta, a gazdasági hanyatlás ellenére, vagyona meredeken növekszik, édességipari konszernjén keresztül sokáig úgy üzletelt Oroszországgal, hogy hazája de facto háborúban áll Moszkvával. Riválisai most bőszen emlékeztetik két fő választási ígéretére, amiből egyiket sem tartotta be. Legutóbbi kampányának vezérmotívuma volt, hogy heteken belül lezárja a véres kelet-ukrajnai konfliktust, amiből aztán semmi sem lett, sőt, hivatali idején eszkalálódott igazán a helyzet.
Azt is megígérte, megválasztása esetén eladja Roshen holdingját. Nem tette meg, magyarázata szerint a pillanatnyi gazdasági klíma közepette nem tudja azt értékesíteni.
Ezek is közrejátszanak abban, hogy ismételt megválasztásának esélye pillanatnyilag csekélynek tűnik, de ha sikerülne bejutnia a második fordulóba, ott könnyebb dolga lehet. Érdemes egy pillantást vetni Porosenko legnagyobb kihívóira.
A közvélemény-kutatások szerint volt szövetségese, Julija Timosenko áll az első helyen. Az összesített felmérések 18 százalékon mérik.
Esetében is egyértelmű az oligarchikus függősége, Igor Kolomojszkij mágnással és a már említett Viktor Medvedcsukkal mossák össze. Az Euromajdan idején szabadult a börtönből, ahová Janukovics juttatta, és láss csodát, rekordidő alatt felépült. 2014-ben Porosenkóval közösen vágtak bele az ország újjáépítésébe, s amint erre tett kísérletük, ugyanúgy a viszonyuk is vakvágányra futott, azóta ádáz politikai riválisok. Az 58-ik születésnapját nemrég ünneplő egykori gázhercegnő kampánya jobbára a populizmusra épít, például a gáz árának a felére csökkentését ígéri, amivel milliókat tud maga mellé állítani.
Érdekesmód éles oroszellenes kirohanásai nincsenek, de arra azért taktikusan ügyel, hogy ne vádolhassák meg nyílt Kreml-szimpátiával, bár erre alighanem még sor kerülhet.
Porosenko riválisai közül a legérdekesebb figura Volodimir Zelenszkij. Igazi sötét ló a jelöltek közül, senki nem tudja, mire számíthat tőle.
Ismertségét népszerű televíziós humorestjeivel alapozta meg, kabaréi ma is a legnépszerűbbek az országban, előszeretettel figurázza ki a politikusokat, válogatás nélkül mindenkit, az utóbbi időben pedig stílszerűen egy nagy sikerű rövidfilmsorozat fut, amiben, minő véletlen, Ukrajna államfőjét alakítja. Nem is rosszul…
Pillanatnyilag a második helyen mérik, a legfrissebb kimutatásokban már két számjegyű a támogatottsága. Személyével kapcsolatban azonban több kérdés is adódik. Létezik-e, hogy önerőből, szimplán szimpatikusságával főszereplővé léphet előre, egyelőre még karaktergyilkosságot sem követtek el vele szemben. Elemzők nehezen tudják elképzelni, hogy az országot gúzsba kötő oligarchák jóváhagyása és háttértámogatása nélkül, vagy a Nyugat ajánlásának hiányában valaki annyira komoly szereplővé nőhetné ki magát, mint amilyen most Zelenszkij.
Maga Porosenko indexe alulról közelíti a 7 százalékot. Többen is vannak, akik az 5-7 százalék közötti sávban hajóznak.
Közülük a munkácsi születésű, Ukrajna legismertebb zenekara, az Okean Elzi frontemberét, Szvjatoszlav Vakarcsuk énekest, Anatolij Hricenko egykori védelmi minisztert és Jurij Bojkót érdemes kiemelni.
Utóbbit nemrég zárták ki a Régiók Pártja utódpártjának tartott Ellenzéki Blokkból. Nagyon úgy fest, két részre szakad a 2014-ben a korábbi hatalompárt bázisán létrejött Ellenzéki Blokk. A párt vezetése azzal indokolta Bojko kizárását, hogy a volt energiaügyi miniszter politikai szövetségre lépett a Za Zsittya (Az életért) formációval. Annak vezérével, a szókimondó Vagyim Rabinoviccsal önálló politikai platformot is létrehoztak Ellenzéki platform az életért néven, sőt, Rabinovics bejelentette: Bojko javára visszalép a jövő évi elnökválasztáson való indulástól.
Visszatérve az elnökválasztás várható kimenetelére. A legnagyobb kérdés: megtartják-e azt március utolsó vasárnapján? Ha igen, az aligha kedvezne a hivatalban lévő elnöknek. Neki az volna a jó, ha időt nyerne. Elemzők szerint erre ment ki a játék a hadiállapot elrendelésével is, de az ellenzék átlátott a szitán, és ezért az eredetileg tervezett 60 helyett 30 napra és az ország teljes területe helyett csupán 10 megyére terjesztették azt ki. Egyes információk szerint Porosenko stratégái továbbra is azon dolgoznak, hogy valahogyan tolják ki nyárra a választásokat. Arra alapoznak, hogy a hadiállapot bevezetése nyomán vezérük addig megerősödne nemzetvédő szerepében, másrészt a fekete piárral meggyengítenék riválisaikat. Még csak azt is számításba veszik, hogy a nyári, azaz vakációs időszakban kevésbé mozgósíthatók a diákok, akik jellemzőn mindenütt protest szavazók, másrészt a szabadságolások időszakában alacsonyabb a választási kedv, márpedig az alacsony részvételi arány Porosenko malmára hajthatja a vizet.
Dunda György
