Emléktáblája előtt előbb magyarul, majd ukránul hangzott el a Nemzeti dal. Az irodalom kárpátaljai barátai számára ennyiből is egyértelmű, hogy Jurij Skrobinecről van szó.
Rab Zsuzsa így írt róla: „Az a műfordító, akiről álmodozni szoktunk: magyarul és költőül egyaránt tud. Magyar hárfa című antológiájában Gyöngyösi, Arany, Illyés szól át egymásnak a századokon, dallamos ukrán nyelven.”
Jurij Skrobinec munkássága jelentős részét a magyar költészet tolmácsolásának áldozta.
Talán senki nem tett annyit irodalmunk ukrajnai népszerűsítéséért, mint ő. Ezt értékelte Magyarország Ungvári Főkonzulátusa is, amikor – az alkotó születésének 90. évfordulója alkalmából – emléktáblával tisztelgett munkássága előtt, melyet a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban helyeztek el.
Az avatóünnepségen Molnár Ildikó, a megyei művelődési főosztály helyettes vezetője bevezetője után Buhajla József főkonzul méltatta Jurij Skrobinec gazdag életpályáját.
Vaszil Huszti, az Ukrán Nemzeti Írószövetség megyei szervezetének elnöke többek között emlékeztetett arra, hogy Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse 1948-ban jelent meg ukrán nyelven, mely dátum többszörösen is jelképes. Ivan Vaskeba Aranytoll-díjas újságíró barátként, pályatársként osztotta meg gondolatait a jeles műfordító tisztelőivel.
Horváth Sándor
Folyamatosan frissülő háborús hírfolyamunkat ITT találja.
