„Ahogy az ukrán–magyar, úgy a magyar–magyar párbeszédnek sincs alternatívája”

2018 az ukrán–magyar viszony elmérgesedésének éveként vonul be a két ország históriakönyvébe. Bizony nagyon sokszor szükség volt higgadtságra, türelemre és mértékletességre, hogy ne adj ég visszafordíthatatlan történések következzenek be a két szomszédos állam és a kárpátaljai magyarság életében – összegez Buhajla József. Magyarország ungvári külképviseletének vezetőjével a kiútkeresésről, az elvándorlás megállításáról, gazdasági beruházásokról, a helyes válaszokról és a jövőbeni várakozásokról beszélgettünk.

– Kárpátaljai állomáshelyének elfoglalása után néhány hónappal, 2016 nyarán a Kárpáti Igaz Szónak adott interjúban egyfajta bemutatkozás gyanánt a következőket mondta: „Szakmai kihívásnak is tekintem mostani misszióvezetői megbízatásomat. Nehéz, de ugyanakkor nagyon szép feladat vár rám.” Kézenfekvő a kérdés: így gondolta?

– Őszinte leszek, legrosszabb álmaimban sem jutott volna eszembe akkor, hogy ennyire megváltozik körülöttünk a helyzet. Szomorúsággal tölt el, hogy a kétoldalú kapcsolatok kölcsönösen előnyös fejlesztése helyett most problémáktól terhes a két ország viszonya. Azon dolgozunk, hogy ezen változtassunk. Olyan eseményeknek vagyunk tanúi, amire soha korábban nem volt példa.

Bizony nagyon sokszor volt szükség higgadtságra, türelemre és mértékletességre, hogy ne sodródjunk a jelenleginél is nagyobb bajba.

– A lassan véget érő idei esztendő a szűnni nem akaró konfrontációkról, állandó feszültségekről szólt. Mi vezetett idáig és mi lehet a megoldás? Egyáltalán van kiút?

– Megoldásnak mindenképp lennie kell, hiszen a felek között azért folyamatosak a konzultációk. Az viszont tény, hogy 2017. szeptember 5-e számunkra és az itt élők számára fekete napként vonul be a történelembe, hiszen ezen a napon a kijevi parlamentnek a nyári szünet után az első és legfontosabb dolga volt a kisebbségi jogokat lábbal tipró oktatási törvény elfogadása. Ezzel kezdődtek a kétoldalú problémák, ami egészen konzulok kölcsönös kiutasításáig vezetett. A diplomáciában ez a kapcsolatok mélypontját jelenti.

Ennek ellenére mégsem gondolnám, hogy nem a párbeszéd jellemezné a viszonyunkat. Kijevben a legutóbbi konzultáción átadtak egy javaslatcsomagot a kettős állampolgárság rendezésének tárgyában, amit jelenleg tanulmányozunk.

Ugyanakkor az ukrán politikusok és média állításával ellentétben határozottan leszögezzük: Magyarország semmilyen nemzetközi szabályt nem sértett meg ukrajnai külképviseletein zajló munkája során.

Ezt nyomatékosan jeleztük ukrán barátainknak. Amíg az itteni magyarság nem jelzi, hogy számára elfogadható a helyzet, addig folytatni fogjuk küzdelmünket.

– Magyarország építkezéssel, különféle fejlesztésekkel, támogatásokkal válaszol a barátságtalan lépésekre. Sokan vannak, akik szerint a „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” elv helyett inkább erős és fájó válaszlépésekkel kellene válaszolni. Ön hogy látja ezt?

– Külön kell kezelni a támogatásokat, az infrastrukturális beruházásokat. Volt olyan helyzet, amikor Magyarország is fontolóra vette, hogy az erő nyelvén válaszoljon. Azt gondolom, hogy mégis inkább az a helyes út, amit következetesen követünk ebben a kérdésben. A bántások ellenére mi mégis támogatásokat biztosítunk, s ezen nem kívánunk változtatni. A legutóbbi ilyen eset például, hogy Hennagyij Moszkal kormányzó Magyar Levente államtitkárhoz intézett segítségkérése nyomán megígértük a szolyvai gyermekotthon támogatását, ahol 110 gyerekről gondoskodnak. A magyar kormánytól egy vadonatúj kisbuszt kapott az otthon. Tűzifatároló épül. Összesen több tízmillió forintos támogatásról beszélünk. Ez a gesztus, úgy gondolom, ékesen példázza a mi hozzáállásunkat. Nem értük még el azt a szintet, hogy keményebb eszközökhöz nyúljunk. Holott jól tudjuk, nagyon sok befolyásos ukrán üzletembernek van komoly érdekeltsége Magyarországon, amit részünkről másként is lehetne akár kezelni. Aki azonban keményebb, durvább fellépést követel, annak azzal is tisztában kell lennie, hogy az itteni magyarság a helyzet túsza, ha bármi szigorítás történik, rajtuk csapódhat le. Ezért a vitás ügyeinket az asztalnál kell megbeszélni, még akkor is, ha Magyarország jelenleg gazdaságilag lényegesen erősebb ország a szomszédjánál, elég csak a GDP-mutatókra tekintenünk, de bizonyos önmérsékletet mégiscsak tanúsítanunk kell. Kijev szeretne Európához csatlakozni, Magyarország ebben mindenhol segítette, de az oda vezető út még rögös.

Budapest természetesen a jövőben is kiáll e szándékok mellett, mint ahogyan a az ország területi integritása és szuverenitása mellett is, de ameddig a kárpátaljai magyarság szempontjából nem rendeződik megnyugtatóan a kérdés, addig a nemzetközi nyomásgyakorlásból, az EU és NATO-blokkolásból nem engedhetünk.

– Említette, külön kell kezelni a gazdasági kooperáció kérdését és a politikai viszonyt. Előbbi téren javult-e a helyzet?

– Már utaltam Magyar Levente november végi kijevi tárgyalására, ahol nagyon fontos infrastrukturális projektekről esett szó. A két miniszterelnök 2016-os találkozója eredményeként megszületett egy 50 millió eurós kötött segélyhitelkeret. Sajnos, nem került felhasználásra, holott ebből lehetne elkerülő utat építeni – amiről már egy évtizede beszélnek – és más fontos felújításokat megvalósítani. Infrastruktúra nélkül semmi sincs, a multi is oda megy, ahol jó a logisztika, megoldhatók a beszállítások stb.
Ukrán részről most talán megváltozhat ez a rossz hozzáállás. Elmozdulás tapasztalható a Beregdéda–Beregdaróc határátkelő megépítésének ügyében, a megvalósulás fázisába léphet az új Tisza-híd megépítése Csap és Záhony között. Az elkerülőút kapcsán például előjött magyar oldalról egy új ötlet, ami felgyorsíthatja a kivitelezést. Ha megépül Beregdédánál az új ukrán–magyar határállomás, az M3-as autópálya 2021-ig biztosan leérne oda, Dédából pedig Makkosjánosi végéig elkészülhetne egy 10 km-es új szakasz, ami becsatlakozna a Munkács megkerülésével Kijev felé vezető nemzetközi folyosóba. Ezzel megoldódna a Beregszászt elkerülő út problémája, rögvest át lehetne terelni a kamionforgalmat. De emellett néhány éven belül gyorsforgalmi út vezet majd egészen Beregsurányig és Záhonyig is, az autópálya metszéspontja pedig Beregdaróc lenne. Minden az ukrán fél hozzáállásán múlik. Sajnálatos példa erre a Nagyhódos és Nagypalád közötti átkelő ügye. Az ukrán fél ebben az esetben másként értelmezte az „ideiglenes” jelzőt.Mi a magyar oldalon 70 millió forint értékben építettünk egy terminált, amíg a végleges határállomás ki nem épül, hogy addig is biztosíthassuk a forgalmat ott, azonban

az ukrán fél az ideiglenes (timcsaszovo) szót úgy értelmezte, hogy csak egyes alkalmakkor, városnapokon vagy más időpontokban nyitnák meg 2-3 napra az államhatárt…

– Fájó téma, hogy tovább tart az elvándorlás. Mindig van valami pániktéma – háború, gazdasági válság, behívások –, ami miatt fogyunk. Az anyaország hathatós támogatásának vannak-e már mérhető eredményei ennek visszaszorítása érdekében?

– Nagyon sok olyan kezdeményezés van, amivel a szülőföldön maradást támogatjuk. Bevezettük a babakötvényt, a családtámogatás egy része a külhoniak számára is igénybe vehető, jelentős mezőgazdasági projektek jelentek meg. Az anyaország részéről egyértelmű a szándék a szülőföldön maradásra, a turizmus fejlesztésére. Az Egán Ede-fejlesztések teljesen átlátható rendszerben működnek, odafigyelnek az adószabályok szigorú betartására, az SZBU mondvacsinált szándékkal mégis zaklatja az érintetteket. Jól tudjuk, Ukrajna lakossága rohamosan fogy. Holott az emberek pusztán jobban akarnak élni, ami érthető, ezért mennek el, s ez alól nem képeznek kivételt a kárpátaljai magyar családok sem. Viszont 500 olyan családról tudunk, akik visszatelepültek programjaink hatására. Az óvodafejlesztési program is ezt a célt szolgálja.

Kezdve a legkisebbektől a felsőoktatásig bezárólag átfogó módon támogatjuk a teljes oktatási rendszert, középiskolákat újítunk fel, fejlődik a beregszászi főiskola és az ungvári magyar kar, ahova egyre többen jelentkeznek.

Olyan körülményeket próbálunk biztosítani, amelyekben lehet élni, ezért segítjük a vállalkozások elindítását is. Ukrán részről fel kellene ismerni, hogy az itt megvalósuló beruházásokból a többségi nemzet tagjai is profitálnak. Ezt más külhoni régiókban már felismerték. Mindenhol, a Vajdaságban, Erdélyben, a Felvidéken is pozitív a visszacsatolás, csak Ukrajnában nem, ehelyett itt a titkosszolgálat tájékozódik…

– Hogyan ítéli meg a kárpátaljai magyar–magyar viszonyt. Több éves szembenállás után 2015-ben sikerült egyfajta megállapodást elérni. Nemcsak ukrán, de magyar közegben is vannak, akiknek ez mégsem tetszik…

– Ahogy az ukrán–magyar, úgy a magyar–magyar párbeszédnek sincs alternatívája. 2015 szeptemberében érkeztem, októberben voltak a választások, rövid idő alatt sikerült megteremteni a közös fellépést, az eredmények pedig meghaladták a várakozásokat. A megyei tanácsban van 8 magyar képviselő, nélkülük nem születhet fontos döntés, eredményesen végzik munkájukat. 2019 és 2020 azonban meghatározó lesz, a jövőre esedékes elnök- és parlamenti választások után következnek a helyhatósági választások, ahol

jó lenne minimum megismételni a 2015-ös eredményeket, de még inkább túlszárnyalni, ami csakis teljes összefogással sikerülhet.

A jövő szempontjából létkérdés, hogy biztos, egységes magyar politikai háttér teremtődjék.

– 2019 a választások éve Ukrajnában. Mi lesz ezeken a magyar álláspont?

– A két választásból következtetni lehet majd a folytatásra. Az esélylatolgatás fontos, de csak 2019 januárjában ismerjük meg hivatalosan is a jelölteket, a közvélemény-kutatásoknak jelentős figyelmet nem szentelnék. Az ukrán pártok vélhetőn meg fogják keresni a magyar szervezeteket, Magyarország ebbe nem kíván beleszólni, ha nekik jó, járható út, amit választanak, Magyarország ebben segíti őket. Azt azonban fontosnak tartjuk, hogy továbbra is legyen magyar képviselő Kijevben.

– 2018 legfontosabb eredményei?

– Az mindenképp pozitív, hogy Kárpátalja meg tudta őrizni a stabilitást, hiába voltak destabilizációs törekvések. Jó az együttműködésünk a rendvédelmi szervekkel, igyekeztek megvédeni a magyar emlékhelyeket. Az itt lakókat, akik ezer éve egymás mellett élnek, nem lehetett kibillenteni a tiszteleten alapuló barátságból, a jószomszédságból.

– 2019 prioritásai, feladatai?

– Vízválasztó lesz a következő esztendő, változások várhatók, már csak a két választás miatt is, ami meghatározhatja a kétoldalú viszony további alakulását. Bebizonyítottuk, Magyarország nemzeti kormánya képes megvédeni, segíteni az itteni magyarságot. Nagy várakozásokkal tekintek 2019-re, bízom benne, hogy ha 2019 végén sor kerül egy hasonló évértékelő beszélgetésre, akkor több pozitívumról tudok beszámolni és keresnem kell majd a negatívat, mert idén ez fordítva volt.

Dunda György

Mindegy mikor, de egyszer hazaér…

A diplomáciai nagyüzem olyasfajta munka, ami 24 órát követel. Ezt csak úgy lehet csinálni, ha van egy biztos háttér. Ehhez olyan családi bázis kell, ahol nyugalom és béke van, ahol fel lehet töltődni. A diplomaták feleségeit viccesen, de jó szándékkal „politikai özvegyeknek” is nevezik. Férjeik mindegy mikor, de egyszer hazaérkeznek. Az ungvári magyar főkonzul szerencsésnek érzi magát e téren, hiszen felesége, Judit ilyen biztos támasz a számára. Tisztelettel és szeretettel beszél róla. Az adventi időszakban, a karácsony közeledtével ennek különösen fontos szerepe van. Hiszen 2017 szeptembere óta minden előfordulhatott és annak az ellenkezője is. Nem titkolja, ez a legnehezebb korszaka eddigi pályájának.

Buhajla József a nejével és 7 éves lányukkal, Blankával él Ungváron. A kicsi nagyon szereti a várost, igazán jólérzi itt magát. A főkonzulnak – akinek 1990 óta ez már a hatodik külhoni szolgálata – még három felnőtt gyermeke van, két lány és egy fiú. Hosszú idő után először, tavaly sikerült a legmeghittebb ünnepen együtt lenniük. Kicsik és nagyok. Az ünnepi asztalnál, a kandalló reményt adó lángjánál…