A legendák köztünk élnek. Közéjük tartozik Fülöp Sándor ungvári utánpótlásedző is, hiszen több mint négy évtizedes munkássága alatt számos tehetséges labdarúgó, élvonalbeli és válogatott játékos pallérozódott Sanyi bácsi –a kárpátaljai futballberkekben így ismerik – kezei alatt. A napokban immár tizenegyedik alkalommal került megrendezésre a nevével fémjelzett nemzetközi ifjúsági teremlabdarúgó-torna. Az eseményt hagyományosan egy gálameccsel tettek emlékezetessé egykori növendékei.
Három napon keresztül két helyszínen – a baranyai Zinedine és az ungvári Junyiszty Sportcsarnokban folyt a küzdelem, 36 csapat feszült egymásnak az évről évre nívósabb Fülöp Sándor-kupáért. A 2009-es és az annál fiatalabb korosztály számára megrendezett tornán a kárpátaljai sportiskolák és labdarúgó akadémiák növendékei mellett érkeztek együttesek Kijevből, Lembergből és Dnyiproból, valamint a szomszédos Szlovákiából, Kassáról.
A kiélezett csoportkört követő zárónapon a finálé mellett két helyosztó mérkőzést is rendeztek. A Zinedine és az Ungvári Sportiskola csapata játszott az ötödik helyért, a baranyaiak 1–0-ra nyertek és végeztek előrébb. A kisdöntőben a Munkácsi Labdarúgó Akadémia és a Kijevi Anteresz csapott össze. A Latorca-parti gárda becsülettel küzdött, de végül 2–1-es vereséget szenvedett, így a dobogó harmadik helyét és a vele járó bronzérmet a fővárosiak szerezték meg. A torna fináléjába az egy évvel fiatalabb, 2010-es születésű játékosokból álló Szolyvai Szuzirja csapata és a Kijevi Voszhod növendékei jutottak be. A végletekig kiélezett mérkőzésen 2–1-re a fővárosiak nyertek, a szolyvaiak a múlt évhez hasonlóan ezúttal is a második hellyel vigasztalódtak.
A hagyományoknak megfelelően az idén is látványos és szórakoztató gálameccsel tették emlékezetessé a tornát. Sanyi bácsi egykori növendékei közül az egyik csapatban a ’91-’99-es korosztály, köztük Olekszandr Turjancsik, Andrij Pusztovij, Jevhen Judik, Olekszandr Ponomarenko, Szerhij Buleca, Pavlo Kristan és Hidi Sándor, míg a másik egyletben a ’84-es és az annál idősebb korcsoport képviselői – Mihajlo Vinnicsuk, Vladiszlav Mikuljak, Bobál Mátyás, Oleg Martinics, Mihajlo Kosztjaninec, Olekszandr Szepta és Andrij Izaj léptek pályára, a kispadról Mihajlo Kopolovec, Ivan Biszaga és Denisz Pahomov szurkolt. A jó hangulatú, barátságos mérkőzés az „idősebbek” 2–1-es győzelmével zárult. Természetesen, a meccs végén, ahogy régen, minden játékos kapott egy „biztató” pacsit egykori trénerétől és a közös fotó sem maradhatott el.
Az ünnepélyes díjkiosztón az okleveleket, az érmeket és a serleget, valamint az egyéni elismeréseket (legjobb kapus, védő, középpályás, csatár, gólkirály, játékos, valamint a legfiatalabb résztvevő) a kupa névadója Fülöp Sándor adta át. A edzőlegenda rövid beszédében köszönetet mondott a támogatóknak a torna megszervezéséért, a csapatoknak és edzőknek pedig a részvételért. Felelevenítette, hogy az első tornát hat csapattal rendezték meg, ezúttal viszont már 36 gárda fogadta el a meghívást. Hozzátette, évről évre erősebb a mezőny. Kiemelte, a megmérettetés a legjobb edzés.
– Nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek, többek között Olekszandr Romannak és Orosz Lászlónak, akik minden éven tető alá hozzák ezt a tornát, ami nemcsak Kárpátalján, de egész Ukrajnában komoly nívóra tett szert. Köszönet jár az edzőknek, ugyanis komoly logisztikai munka van egy-egy tornán való részvétel mögött, amit egyébként kevesen tudnak. De úgy vélem, megéri ez a munka, húsz az itt szerzett tapasztalatokat a jövőben is tudják majd kamatoztatni. Sok tehetséges gyereket láttam, minden csapatnak volt vezéregyénisége, akikre érdemes odafigyelni, nagy valószínűség szerint a jövőben sokat hallunk még róluk – értékelt lapunknak az Ungvári Sportiskola egykori mesteredzője, Ukrajna érdemes testnevelési dolgozója és a Zinedine focisuli szakmai tanácsadójaként jelenleg is aktívan dolgozó Sanyi bácsi.
Fülöp Sándor sem távozott üres kézzel a sportcsarnokból, egykori neveltje, Szerhij Buleca a Dinamo Kijev és az ukrán U19-es válogatott irányítója egy Dinamo-mezzel lepte meg mentorát. Sanyi bácsi elárulta, ez egyfajta hagyomány, van már meze az élvonalban futballozott Kopolovectől, Kobintól és Mikuljaktól is.
