Rezes József, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás nemzetiségi és vallásügyi főosztályának vezetője
Ameddig nem voltam nős, addig mindig bulizással telt az év utolsó napja. Síelni jártunk a haverokkal a Nagybereznai járásba. Fiatal kölykök voltunk, vonattal mentünk és szórakoztunk. Ez általában három-, négynapos történet volt éjszakai síelésekkel megspékelve. Előfordult, hogy síléccel a lábamon koccintottam. Az újévet háromszor is köszöntöttük, moszkvai, ukrán és magyar idő szerint.
Nagyon szeretek síelni. Viszont amióta családom van, azóta otthon töltjük a szilvesztert szűk körben. Most is így lesz. Annyi szokott változni, hogy a szüleim jönnek-e hozzánk, vagy mi megyünk haza, Szőlősgyulára. Anyu mindig készít lencsét. Ő állítja össze az újévi menüt. A virslisaláta elmaradhatatlan (virsli, sok hagyma, amit majonézzel összekeverünk). A feleségem pravoszláv, ilyenkor karácsony előtti böjtöt tart, ezért neki igyekszünk valami gombamártásos dolgot összerakni. A tűzijáték az apu reszortja. Pontosan beállítja, mindent kiszámol, így kedveskedik az unokának. Majd ha nagyobb lesz a kislányunk, akkor talán együtt fogunk síelni járni.
