Maradnak a bátrak!

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából Magyarország kijevi nagykövetsége, az ungvári főkonzulátus, valamint a beregszászi külképviselet közös szervezésében ünnepi fogadásra került sor a makkosjánosi Helikon Hotelben. A beregszászi után az ungvári megemlékezés rendhagyó módon zajlott. 

Az ünnepi fogadáson, immár hagyományosan átnyújtották a magyar állami kitüntetéseket, illetve a Sajtódíjakat.

Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Barta József, a megyei tanács elnökhelyettese, Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntették ki Bátori József megyei képviselőt.

A központi ünnepségre Beregszászban került sor, Petőfi Sándor szobránál. Ezernél is többen gyűltek össze, hogy együtt méltassák nemzeti ünnepünket.

Miután Ferenci Attila, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze elszavalta a Nemzeti dalt, Babják Zoltán köszöntötte a megjelenteket.

Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének köszöntő levelét, ezt követően Íjgyártó István vette át a szót.

Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete kihangsúlyozta, mindaz, amire március 15-e kapcsán emlékezünk, nem más, mint a modern magyar nemzet létrejöttének történései.

– Az elmúlt száz esztendő, a trianoni békediktátumot követő időszak folyamatosan megrostál bennünket. Ha körülnézünk az ünneplők között, akkor látunk új arcokat, de látunk évtizedek óta minden március 15-én ide eljövő embereket is, akik itthon maradtak, itthon erősítve a közösséget, próbálva a magyar lélek pislákoló fényét fenntartani – kezdte ünnepi beszédét dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. – Sajnos egyre nagyobbak lesznek a lyukak a rostán, egyre többen kihullunk belőle, de mégis itt kell, ezen a tájon maradnunk. A szülőföldön, melyet valamikor 1100 éve honszerző őseink számunkra vérükkel megszereztek, s igyekeztek megtartani.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kihangsúlyozta, március 15-e elsősorban a magyar szabadságról szól,

arról az érzésről, amely valamennyi magyarban megvolt, megvan és meglesz a jövőben is.

Ezért vonultak az utcára a márciusi ifjak életüknek a tavaszán, hogy kiküzdjék a magyar szabadságot. Kitért arra, hogy 1989-ben ünnepelhettük újra szabadon március 15-ét, de a jobb jövő reménye sajnos nem igazolódott be, hiszen néhány éve újra negatív tendenciák mutatkoznak, újra olyan törvényeket fogadnak el, amelyek el kívánják venni természetes jogainkat.

– A magyar nyelv és a magyar kultúra elpusztíthatatlan, s nekünk továbbra is ki kell állnunk amellett, hogy azokat a jogokat, amelyeket eddig elértünk, megmaradjanak – hangsúlyozta a szónok.

A beregszászi megemlékezés a Szózat eléneklésével és Petőfi Sándor szobrának megkoszorúzásával ért véget.

 

Történelmi pillanatnak lehettek a részesei az ungvári megemlékezésen jelen lévők.

Harminc év után a megszokott Petőfi téri helyszín helyett az ungvári főkonzulátus udvarára „kényszerült” az ünneplő magyarság.

Íjgyártó István nagykövet ünnepi beszédében kiemelte:

Van magyar nyelvünk, amit sem ember, sem törvény el nem vehet tőlünk…

Van otthonunk a Kárpát-medencében, amit meg akarunk őrizni olyannak, amilyennek szeretjük, nem mások ellenében, hanem másokkal együttműködve. Van nemzetünk, amire büszkék vagyunk, amelynek színeit most a szívünk fölött, a többi napokon a szívünkben őrizzük.

Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében köszöntötte a megjelenteket. A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke hangsúlyozta: a kor amelyben élünk, nem fukarkodott velünk kihívások tekintetében. Hozzátette: a szövetség fennállásának harminc éve alatt soha nem kellett hasonló terhet viselnünk. Soha nem fenyegetett olyan jogfosztás, mint ma. Mégis hiszem, hogy a Jóisten csak annyi terhet ró ránk, amennyit elbírunk.

– 1944 óta most először történik meg, hogy mi kárpátaljai magyarok Magyarország területén ünnepeljük nemzeti ünnepünket – jelentette ki taps kíséretében Zubánics László.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke megjegyezte: Így vagy úgy, mindegyikőnknek látnunk kell, hogy a gyermekeinknek és unokáinknak a jövőt nekünk, ma élő nemzedéknek kell biztosítani. Ma a magyarság féltése és egyben a haza szeretete teszi sürgős feladattá a változtatás harcát. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak itt most a jó sáfárkodás feladata jutott, úgy kell munkálkodnunk, hogy a nemzet érdeke legyen előtérben, más érdekek és más célok ellenében. Ez egyszerre jelent harcot és küzdelmet, de megfontolt, értelmes harcot.

Legyen áldás minden olyan igyekezeten, amely 1848 forradalmának szellemiségét munkálja a 21. század második évtizedében nemzetünk jövője érdekében.

Dupka György kijelentette: a politika áldozata lett a mai rendezvény. A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, az ungvári rendezvény főszervezője úgy fogalmazott: a kárpátaljai közösséget súlyos csapások sorozata éri.

Akik nem bírják idegekkel, azok sajnos elvándorolnak. Maradnak a bátrak, hogy végvári vitézként megvívják harcukat a hitünkért, nyelvünkért, családunkért.

Ünnepi gondolatokat osztott meg Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnökhelyettese és Varga Brigitta a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének alelnöke is.

A történelmi egyházak nevében Héder János ungvári református lelkész, a KRE főjegyzője, Pogány István atya, általános püspöki helynök, főesperes, az ungvári római katolikus egyházközség plébánosa, illetve Szkoropádszky Péter görög katolikus parochus szólt az egybegyűltekhez.

Az ünnepség záróakkordjaként a szép számmal összegyűlt tömeg átvonult a forradalmár szobrához és a Szózat eléneklését követően, Kossuth-nóta kíséretében megkoszorúzta azt.

Hegedűs Csilla, Simon Rita

Zunko Barnabás felvételei