„Pikkelyes patkány, szeméthal, gyomhal, uszonyos vereb” – az úgynevezett „komoly” horgászok sokszor ilyen megvetően szólnak e halacskáról. Ráadásul ha keszegezés közben a horgukra akad, legtöbben egyszerűen a porba-iszapba tapossák, hogy ne rontsa az esélyt dévérre-paducra.
Az eszükbe se jut, hogy visszahelyezzék éltető közegébe, hiszen akkor lehet, ismét meg kell fogni és bajmolódhat vele a horgász. Vannak viszont a „fanatikusok”, akik egyenesen a folyó ezüstjeként tisztelik, és olyan szintű profizmussal horgásznak rá, ami sokak szemében már a boszorkányság határát súrolja. Mert kedves kis hal ez a tájszóval piszkének, böklének, lógának, szélhalnak, sneájdernek, snecinek tisztelt, mindössze 3-4 dekásra megnövő pikkelyes – a szélhajtó küsz. Valamennyien vele kezdjük horgászpályafutásunkat és bizony a meglett, profi pecások között is akad olyan, aki a pontyok ezrei vagy harcsák százai után leül egy jót küszözni. Mert bizony küszözni jó és – bár e sorok írója nagyon távol áll a professzionális versenyhorgászoktól – komoly mennyiséget is foghatunk belőlük pár aprócska trükk segítségével.
Lássuk hát, hogyan lehet 2-3 óra alatt több mint száz ilyen halacskát horogra csalni, hogy a horgászversenyek 1000 darab körüli eredményeiről már ne is szóljunk.
Elsősorban kell egy erre a célra rendszeresíthető spiccbot, bár itt a „bot” kifejezés erős túlzás. A nagy horgászmárkák (Shimano, Milo, Trabucco, Tubertini stb.) ugyanis leheletfinomságú, pehelykönnyű, hajszálvékony spiccű, de ugyanakkor gyors akciójú, szinte már merev pálcákat forgalmaznak küszhorgászat céljából. Ezek általában 1,5 métertől 4,5 méterig terjedő hosszban, 4-6 darabos, úgynevezett küszöző-soroknak nevezett készletekben kerülnek forgalomba. Szerencsére a küszöző-sorok tagjait egyenként is megvásárolhatjuk, hiszen efféle igen drága és specializált botgyűjteményre egy átlaghorgásznak igen ritkán van szüksége. Botunk hossza legyen ezért 3-4 méter, hiszen egy 4 méteres pálcával a parttól 2-6 méterre eső sávot kényelmesen meghorgászhatjuk, noha a „lábunk alól” nem tudjuk vele olyan tempóban szedegetni a halat, mint egy 1,5 méteressel. Nem kell ráadásul a nagy márkák bűvöletébe sem esni, hiszen pl. az ukrán gyártmányú Brain Alborella küszhorgászbot 4 méteres hosszban is csak 122 gramm(!) súlyú, tűspicces, nagy tisztaságú, a kritikus helyeken dupla szövéssel erősített karbon anyagú, és még az ára is az „emészthető” kategóriában tanyázik.
Szerelékünk összeállításánál viszont nem szabad spórolnunk!
Zsinórnak 0,12-est használjunk, de lehetőleg valami merevebb, sprődebb fajtából, hogy ne legyen hajlamos gubancolódni.
Az sem árt, ha jól bírja a csomózást, hiszen nagyon kicsi szakítószilárdság-tartalékkal dolgozunk. A legtöbben a Tubertini Neutral Dragonját preferálják, ami minden téren a legjobb megoldás. Az úszó legyen a szél és áramlási viszonyoknak megfelelő, 0,3-1,0 gramm között terhelhető darab. Sokan álló vagy nagyon lassú vízre a ceruza-formákat részesítik előnyben, gyorsabb szakaszokon pedig a gömbölydedebb úszókat veszik elő, de ennek átlagos körülmények között nincs különösebb jelentősége.
A lényeg, hogy az úszót antennatőre súlyozzuk, és jól jelezze a kapást. A súlyozást mindenképpen 6-8 darab egyforma (10-es,12-es méretű) sörétólomból állítsuk össze, mert az összehúzott apró sörétek adnak egy kis plusz merevséget a szereléknek, ami sokat segít a gubancok elkerülésében. A horog ne legyen 14-16-osnál nagyobb, de a hosszú szárúak közül válogassunk, valamint a felkötést követően a horog szárára húzzunk egy 2-3 milliméter hosszú kis csődarabot (vékony elektromos vezeték szigetelése pl.) és egy csepp pillanatragasztóval rögzítsük a horogkötésen. Ez megakadályozza, hogy a csalinkat – ami általában egyetlen, vastagabb végén megtűzött csontkukac – a küszök kapásai felverjék a zsinórra. A szerelék teljes hossza kb. 30-40 centivel legyen rövidebb a botunknál, hiszen a kifogott hal és a csalizás így esik leginkább kézre.
Felszerelt és felcsalizott botunkkal ott állunk hát a vízparton, látjuk a vízfelszínen szedegetni, gyűrűzni a halakat, ám a legfontosabb teendőnk még csak most következik. Ez pedig az etetés, ami egyáltalán nem úgy zajlik, mint egyéb halak esetében.
Elsősorban tudnunk kell, hogy a legtöbb nagy etetőanyag-gyártó készít kimondottan küszös keverékeket, amelyek közös tulajdonsága, hogy nagy mennyiségű selyemhernyóbáb-őrleményt tartalmaznak, a küszök a szó szoros értelmében megőrülnek értük és méregdrágák.
Kiváló pl. a lengyel Trapper cég Gold termékcsaládjának Explosivja, de nem kell feltétlenül a kilónként 100 hrivnya feletti készítményekből válogatnunk. Egy zacskó porrá tört háztartási keksz, 3-4 szelet szárított kenyérből készített morzsa, két marék kukoricaliszt, 3-4 evőkanál tejpor, két marék löszös homok és 1 vaníliacukor keverékéből is egész használható csalogató-mixet állíthatunk össze. A fenti kotyvalékhoz vagy a gyári etetőanyaghoz viszont addig adagoljunk vizet, míg az tejföl sűrűségű, még éppen dobható állagú nem lesz. Ekkor fogjunk egy 1,5 literes ásványvizes flakont, kupakjába fúrjunk lukat, majd rakjunk a palackba kb. 2-3 maréknyit az etetőanyagból, töltsük tele vízzel és rázzuk jól össze. A kapott „moslékkal” pecázás közben bolondítjuk majd a halakat. A flakont vízipisztolyként használva ugyanis annak tartalmából időnként 4-5 méteres távban „megsprricceljük” a vizet. Ezzel párhuzamosan, pedig a tejföl állagú etetőanyagból is dobunk 2-3 percenként egy kisebb szilvanagyságú gombócot.
Fontos, hogy a csalogatási zónában folyamatosan felhőzzön az etetőanyag (emiatt kell bele a tejpor), a vízre érve rögtön szétoszoljon, „nyisson” (a löszös homok szerepe), és gyakran csobbanjon valami apróság a vízbe („vízipisztolyozás”), mert az ilyen hangok vonzzák a küszöket.
Nem árt, ha a horgászathoz melles kötényt öltünk és egy edényben kézmosó vizet készítünk magunk mellé, mert a küszös, túlvizezett etetőanyaggal a legnagyobb óvatosság mellett is alaposan összekenjük magunkat.
Amennyiben mindent jól csináltunk és sikerült bemérnünk, hogy a küszök a felszíntől számított 0,1-1 méter mély vízoszlopban éppen hol táplálkoznak, hamarosan megkezdődik a „tánc”, és akár percenként foghatunk 1-2 halat. A zsákmányt hosszú műanyag szákban tároljuk, elkészítésére majd egy következő alkalommal térek ki.
Matúz István
