Könnyebb oldalról beleszólni a gyermeknevelésbe, a gyakorlatban művelni azt, már más kérdés. Mindenki esküszik valamire, kinek ez, kinek az vált be. A fiatal anyukák olykor nagy tervekkel indulnak neki a babázásnak, amelyek a legtöbbször átalakulnak, igényre szabódnak. Néhány példát ragadtunk ki ezek közül, amit fiatal anyukák meséltek el nekünk.
Olasin Regina könnyedén veszi az anyasággal járó akadályokat. Ebben az is közrejátszik, hogy a kisfia nagyon jó baba.
– Milyennek képzelted el a gyereknevelést és mi a valóság?
– Szerintem addig vannak elképzeléseid a gyerekneveléssel kapcsolatban, amíg nincs gyermeked. Sok minden másképp alakult, mint ahogy terveztem. Azt gondoltam, a saját ágyában alszik majd, ám kb. az éjszaka hetven százalékát velünk tölti. De így szeretjük, én talán, még jobban igénylem, mint ő – meséli nevetve Olasin Regina. – Szerintem jobb így, de kinek hogy.
Mi szeretünk együtt aludni, imádok arra felkelni, ahogy mosolyogva rugdos minket, hogy ébredjünk már.
Ezek a percek nem fognak örökké tartani, hisz olyan gyorsan felnő… Szeretném élvezni, amíg lehet. Amikor már nem annyira kényelmes, átrakom a kiságyába, de például azt, hogy egy másik szobában legyen, nem tudnám elképzelni… Most azt akarjuk kipróbálni, hogy mellénk húzzuk a kiságyat, levesszük a rácsot és úgy alszunk majd. A szoptatással, hála Istennek minden úgy alakult, ahogy szerettem volna. Azt nem akartam, hogy éjszaka alvás közben szopizzon, mert féltem, hogy ráfekszem vagy megfullad, de végül is összhangban vagyunk. Kialakítottuk a saját ritmusunkat. Nincs olyan, hogy csak cicivel tudna elaludni. Ebben nagy segítség a cumi is, ami szintén érdekes, mert azt hittem, nem fogom hagyni neki, hogy rászokjon.
Azt mondtam, az én gyerekem nem fog tévét nézni, na már most, nyolchónaposan ott tartunk, hogy van kedvenc meséje.
Remélhetőleg jó sokáig nem fog internetezni, de már most érdekli a telefon.
– Mit sikerült megvalósítani?
– Az úszással jól haladunk. Járunk babaúszásra. Célom volt, hogy anyaként is ugyanúgy felvegyek magassarkút, sminkeljek majd. Ez csak félig-meddig sikerül, mivel egy kilenc kilós babát egyszerűbb sportcipőben cipelni. Ati, a férjem sokat segít, amikor itthon van, akkor több időm jut magamra. Ha egyedül ugrom ki a városba, a napszemüveg a legjobb barátom.
– Milyen tanácsokat kaptál, amit nem feltétlenül fogadtál meg?
– Nagy szerencsém van a kisfiammal, tényleg nagyon jó baba, le a kalappal azok előtt az anyukák előtt, akik hasfájással és különböző nehézségekkel küszködnek. Sokan mondják, hogy már ültetnem kellene a gyereket, mivel elmúlt hathónapos. Viszont szépen fejlődik a maga tempójában, szerintem nem kell semmit sem ráerőltetni. Most kúszik, majd mászik, aztán felül. Sok anyuka aggódni kezd, ha látja, hogy más gyereke már ezt meg azt csinálja, az övé pedig még nem tart ott. De ez csak felesleges stressz, mindenki másképp fejlődik.
Nem szövök nagy terveket a jövőre nézve, mert látom, hogy néha felesleges, az élet másképp is hozhatja. Ember tervez, Isten végez.
Kaliskó Erős Cintiáék kislánya egy nagydumás, cserfes gyerek. Szofi lassan kétéves, sokáig elhúzódott vele az anyatejes táplálás, amit az anyuka nem bán. Arra esküszik, mindenki a saját megérzéseire hallgasson.
– Nem volt hasfájós baba, eleinte csak evett és aludt, ja és non-stop cicilt – emlékszik vissza a nevetlenfalui fiatalasszony. – Születése után egy darabig egész éjszaka le sem szállt róla. Másfél év után döntöttem úgy, hogy fejezzük be. Szerintem a szoptatást addig kell elhúzni, amíg mindkét félnek kényelmes. Ez a világ legcsodálatosabb dolga. Nekem még mindig hiányzik, de Szofi már nem is emlékszik rá, hogyan tápláltam. Nagyon sok okos ember adott „jó tanácsot”, de szerintem csak az anya tudja, mi a jó a saját gyermekének.
– Nálatok mi vált be a nevelés terén?
– Azt mondtam, sosem fog telefonozni, erre másfél évesen már saját telefonja lett. Egy évig nem igazán beszélünk nevelésről szerintem, addig kényezteted, de majd utána jön a „nagybetűs” rész. Azt is terveztem, hogy nem fog velünk aludni, de ez lett volna a legnagyobb hiba, amit elkövethettem volna. Másfél évig köztünk aludt, ami fantasztikus volt. Még ma is átmászik néha. Eleinte rendszerezni akartam az időnket – lehet, én vagyok a hibás, hogy feladtam –, de nekünk mindent könnyebb volt igény szerint alakítani. Manikűrösként dolgoztam korábban. Azt állítottam, szülés után hat héttel visszamegyek dolgozni. Ez persze nem sikerült, eszem ágában sem lett volna magára hagyni a gyermekem. Még csak most kezdtem újra dolgozni, heti két napot, de még ez is nehezen megy, mert folyton rá gondolok, amit ő is érez, azóta anyásabb lett. Sok mindent mondtak a szülésről meg a gyereknevelésről korábban, csupán azt nem tudták igazán átadni, milyen csodálatos dolog is ez!
Azóta, amióta anyuka lettem, még jobban szeretem az édesanyámat, mert már értem, ő is mennyire szeret engem!
– Milyen szabályokat szegtetek meg?
– Rengeteg mindent tanácsoltak, például azt, hogy sok vizet adjak neki, mert az anyatejben nincs víz. Kaptam hideget-meleget, mert csak cicilt. Aztán jött a hozzátáplálás, ajánlották a tejet, de én kijelentettem, csakis egyéves kora után! Sokan mondták, hogy ne hagyjam ülni a kislányomat, mert nehezen fog majd gyereket szülni… Annyi mindent mondtak, hogy nem is emlékszem már, de a legtöbb figyelmeztetés az egyik fülemen be, a másikon ki ment. Úgy gondoltam, nem adok majd neki édességet, de természetesen ezt sem bírtam ki. Nem túl sokat, de már egyéves kora előtt is evett. Ugyanez a helyzet a szénsavas italokkal. A kedvence az ásványvíz. Colát is iszik, holott azt sem akartam. Egy idő után már engedékenyebb lesz az ember, úgy hiszem. Ám úgy vagyok vele, ez legyen a legkárosabb dolog, amit csinál. Érdekes viszont, hogy Szofi hamar bilizett, kilenchónaposan már WC-n ült.
Azt mondták, hogy aki hamar elköszön a pelustól, visszaszokik. Nem hittem, pedig így volt.
Tavasszal újra pelenkázni kellett, most értünk meg arra, hogy visszaszokjunk a WC-re. Ő a mindenünk, de tudjuk, hogy eszméletlen makacs, szófogadatlan, viszont ezen még tudunk korrigálni, remélem. Hiszem, hogy tizennyolc éves koráig is lehet nevelni a gyereket. A leghatásosabb a példamutatás. A te nemed legyen nem, az igened pedig igen.
Darcsi Katalin kislánya már hároméves. A férje külföldön dolgozik, ezért rá hárul a gyereknevelés nagyobb része. Mint mondja, ahogy a kislánya önállósodik, egyre könnyebb.
– Milyen nehézségbe ütköztetek a gyermek születése után?
– Sírós baba volt, azt sem tudtam, mit csináljak vele. Minden új volt nekem, fokozatosan tapasztaltam ki, mire van szüksége. Sokáig szerettem volna szoptatni, de már akkor is akaratos kislány volt, és egyik pillanatról a másikra elfordította a fejét, ezért négyhónaposan abbahagytuk és váltanunk kellett a bébiételekre.
Sok elképzelésemet húzta keresztbe Elizabet – magyarázza a derceni anyuka.
– A babakajákat sem mind szerette, ami nem ízlett, a kukában landolt. A nagyszülők hiába tanácsolták, hogy adjak neki például banánt vagy túrót, nem adtam, mivel én sem szeretem. Ezt bánom, mert már meg sem akarja kóstolni. Az alvás, illetve a fürdetés terén sikerült egy stabil rendszert kialakítani, azt a mai napig sem rúgtuk fel. Szerintem nagyon fontos, hogy egy gyerek sokat pihenjen. A telefonozás szabályozása nem úgy sikerült, ahogy akartam, mivel külön lakunk, nem mindig volt kire hagyni a gyereket, amíg főztem, takarítottam oda adtam neki, hogy lefoglaljam. Ahogy nőtt, igyekeztem ezt megvonni tőle, mert a kis szemének sem tesz jót, és gyakran csúnya, ijesztő mesékre klikkelt. Ma már nincs telefonozás, csak a tévében nézünk mesét, nem is kéri a telefont. Véleményem szerint elengedhetetlen a szigor. A hisztit is ezzel lehet megelőzni. Egy enyhe kéz- vagy lábpaskolás nem árt, így legalább tudja, mit nem szabad. A fegyelemmel a nagyobb bajtól óvhatjuk meg a csemeténket. Ahogy nő a gyerek, mintha kicsit könnyebb lenne, mivel okosabb, figyelmesebb és önállóbb.
– Mi az, amit nem sikerült bevezetni a mindennapokba, pedig szeretted volna?
– Az esti mesélés kimaradt a sok rohanás, munka miatt.
Úgy alakult, hogy este, fürcsi után egy kis tévé nézés és alvás. Régebben a dédszülei meséltek neki és altatták el dalolva délben.
– Van valami, amit szeretnél, hogy később műveljen?
– Nagyon szeretném, hogy zongorázzon, táncoljon, de semmi olyat nem fogok erőltetni, amit nem akar. Most a kedvenc elfoglaltsága a színezés és a táncolás.
Simon Rita
