Tóth Miklós megyei képviselő az Oroszlán jegyében született – bevallása szerint ez illik is rá. Egy szóval oroszlánszívűnek tudná magát jellemezni, mivel kemény hiszen ember, ugyanakkor arany szíve van. Ez a mindennapokban is megmutatkozik, mind a baráti, mind a családi kapcsolatokban. A tevékenységéről gyakran és sokat hallani, hosszú évek óta képviseli a magyar érdekeket, előbb járási, jelenleg pedig megyei szinten. De a másik oldal, a privát szféra eddig nem igazán került felszínre. Most ezután „nyomoztunk” egy kicsit.
– A beregszászi járási Bátyúban születtem és nevelkedtem, van egy öcsém, aki három évvel fiatalabb. Átlagos gyermekkorom volt, hála Istennek egészségesen nőttem fel, kitűnő tanuló voltam és nagyon szerettem a sportot. Emellett a mindennapi falusi életből is kivettem a részem, de más világ volt akkoriban. Manapság sokkal több információhoz jutnak a fiatalok, ezáltal könnyebben tudnak jövőképet alkotni. Abban az időben inkább a szülők és a tanárok rábeszélésére indult el egy fiatal valamilyen pályán. Én nagyon szerettem volna tovább lépni a sport, azon belül a futball terén, de édesapám azt mondta, fiam, előbb szerezz diplomát, aztán jöhet a sport. Szót fogadtam, értelemszerűen a malomiparban tevékenykedő édesapám nyomdokait követve szereztem felsőfokú diplomát Odesszában.
– Mikor jött a politika?
– Ennek lassan húsz éve. Édesapám, nyugodjon békében, egy életen át azon fáradozott, hogy a szülőfalunk fejlődjön, épüljön-szépüljön, az vezérelte hogy tegyen a közös ügyért. Én ezt láttam, ebben nőttem fel, ez a példa állt előttem. Igencsak mozgalmasak a mindennapjaim, részt veszek a közösségi életben, minden este eltervezem a következő napomat, annak függvényében húzom fel az ébresztőórát, semmit sem bízván a véletlenre. Sokszor szinte egy évre előre vannak betervezett rendezvényeim. Magam alakítom a napjaimat, és igyekszem megfelelni a kihívásoknak, melyek régből adódnak. Fontos a bizalom meghálálása, annak megszolgálása.
– Emberekkel dolgozik nap, mint nap. Hogy érzi, szükség van türelemre, hogy mindenkivel közös nevezőre jusson?
– Aki ismer, tudja, hogy nem szeretem a pletykát, nem szeretem a negatív dolgokat, a panaszkodás. Ezért ha megkeresnek valamilyen problémával, már a beszélgetés elején igyekszem konstruktív dolgokra terelni a szót. Ezt az ismerőseim is tudják, és feleslegesen nem pocsékoljuk az időt. Úgy hiszem, ha nem lennék határozott, ha nem ragaszkodnék az álláspontomhoz, az időmet sem tudnám úgy beosztani, hogy a fontos dolgok beleférjenek. Persze én is maximálisan igyekszem megfelelni azoknak, akikkel a mindennapokban régi, vagy akár új kapcsolat köt össze.
– Természetesen Tóth Miklós is emberből van, ami azt jelenti, hogy szokott lazítani, a hobbijának időt szentelni, ami nem más, mint a sport.
– A futballal sosem hagytam fel, az egyetemen is fociztam, és azután ismét meghívást kaptam komolyan jegyzett kluboktól, de akkor már a beosztásomból fakadó elfoglaltság nem engedté meg, hogy edzésekre járjak. Mostanában futballszerető baráti társasággal Makkosjánosiban járunk össze heti három alkalommal egy-egy jó meccset játszani. A szabad ég alatt zajló foci egy szempontból egészséges, emellett ott tudom kiengedni a gőzt, ott szoktam elfáradni, aztán ismét erőre kapni. Az öcsém nagy vadász, a bátyúi vadásztársaság elnöke, olykor kiélezett diszkurzusokat folytattunk, hogy én hobbiként miért nem vadászom. Teljes mértékben állatbarát vagyok, egyetlen állatnak sem tudnám kioltani az életét, pláne nem hobbiból. A lazább elfoglaltságokhoz sorolhatnám még az otthoni tevékenységemet, például a füvet magam nyírom, mert tudom, hogy akkor az tökéletes lesz. A feleségem is nagy növényimádó, rengeteg fenyőfánk van és mindenféle ritka növények díszítik az udvart, azzal is sok a munka, de ő is szívesen foglalkozik vele.
– Mit lehet tudni a családjáról?
– A házasságunkból két gyermek született, már mindketten felnőttek. Az idősebb lányunk, Mária Nagydobronyba ment férjhez, két gyönyörű gyermek édesanyja. A lányunokám, Lara hetedik éves, Noel pedig egyéves. A fiunk, Miklós Ungváron él. Az unokáimmal sajnos nem tudok annyi időt tölteni, mint amennyit szeretnék, de mivel Bátyú és Nagydobrony szomszéd települések, ha csak pár percre is, de igyekszem mindennap találkozni velük, és unokázni egy kicsit. Imádom, hogy a gyermekek még őszinték. Lara azt szokta mondani, hogy nekem olyan papikám van, aki engem akkor is szeret, ha egy kicsit rossz vagyok. Ez lefordítva azt jelentené, hogy elnéző vagyok. A nagyszülő − unoka kapcsolat valami csoda.
– Szokták is mondani, hogy a nagyszülő sokkal elnézőbb az unokával, mint annak idején a gyerekeivel volt. Ön is így látja?
– Őszintén bevallom, a gyerekeim nevelésében nem vettem ki teljes egészében a részem, nem tudtam annyi időt fordítani rájuk, mint amennyit kellett volna. Soha nem dolgoztam Bátyúban, s ez azt jelentette, hogy minden reggel nagyon korán vonatra ültem, Ungvárra, később Beregszászba utaztam. Késő este értem csak haza, szombat-vasárnap is voltak feladatok, ezért a nevelés a feleségemre hárult. Ezeket a kimaradt pillanatokat szeretném most bepótolni az unokáimmal.
Hegedűs Csilla
