Megtalálható minden pénztárcában, far- és szivarzsebben egyaránt elfér. Nap mint nap használjuk, de tudjuk-e honnan ered a bankkártya?
Ha fellapozzuk a történelemkönyvet − esetünkben az internet világát –, akkor megtudhatjuk, hogy a nemzetközi szabványnak megfelelően 85×54 mm átmérőjű műanyagdarab ötlete 70 évvel ezelőtt született meg, népszerűsége azóta folyamatosan nőtt. Eleinte étteremben való fizetésre használták, később szélesedett a bankkártyával végrehajtható műveletek száma.
Banki szakember ismerősömtől érdeklődtem, mit is tartalmaz rólunk a kártyánk. Mint megtudtam, fizetőeszközünk hátoldalán mágnescsíkon vagy az előlapi mikrochipen tárolják az adatainkat, például a nevünket, személyigazolványunk számát, egyenlegünket.
Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen információinkhoz csak írásos engedélyünkkel férhetnek hozzá az arra kíváncsiak.
A legújabb technikai vívmányok egyike az egyérintéses fizetési funkció, más néven PayPass, melyet akár már a bankkártya fizikai jelenléte nélkül, telefonunkkal is igénybe vehetünk.
Felmerül a kérdés, a mai rohanó világban, ahol minden az újabbnál újabb technológiák kidolgozása körül forog, mennyire van biztonságban a 4 számjegyű kóddal – vagy esetleg még azzal sem – védett virtuális pénztárcánk. Szakértők véleménye szerint óvintézkedések betartásával maximális biztonságban tudhatjuk bankkártyánkat a jogosulatlan felhasználóktól.
Íme néhány tipp a baj megelőzéséhez:
1. Vigyázzunk a bankkártyánkra, és ne áruljuk el senkinek PIN-kódunkat!
2. Telefonos megkeresés esetén ne adjunk meg semmilyen adatot sem magunkról, sem pedig a kártyán szereplő számokról! A bank munkatársai sosem kérnek ilyen információt az ügyféltől.
3. Ne tartsuk PIN-kódunkat felírva a kártya mellett!
4. Változtassuk meg hozzáférési kulcsunkat, ha úgy érezzük, illetéktelenek birtokába jutott az információ!
Tehát nincs mitől félnünk, haladjunk a korral, és éljünk a fejlődő tudomány adta lehetőségekkel.
Csuha Ivett
