Nemrég mutatták be, láthatták a tévénézők világszerte a csernobili katasztrófáról szóló öt epizódból álló amerikai–brit televíziós filmet Johan Renck rendezésében. A forgatókönyvet Craig Mazin írta. A sorozat az HBO és a brit Sky koprodukciójában készült. A Wikipédia idevágó szócikke szerint a kis sorozat „a nézők körében elsöprő sikert aratott, az Internet Movie Database (IMDb) értékelések összesített rangsorában rövid idő alatt 9,7 ponttal az első helyre ugrott, s minden idők legnépszerűbb sorozata lett. Fogadtatása a filmkritikusok részéről is nagyon pozitív volt, a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő oldal értékelésében 95%-ot ért el. Hatására megugrott az érdeklődés a csernobili katasztrófa iránt, a Wikipédián minden egyes epizód bemutatása után több esetben félmilliós napi látogatottsági csúcsot hozott, sőt a fukusimai atomerőmű-baleset iránti érdeklődést is jelentősen fokozta.” Aki tehát még nem látta, nézze meg. Megéri. Aki látta, ne bosszankodjon a sok ellentmondás, történelmileg hűtlen csúsztatás, a gyerekes dialógusok, „hollywoodi közönségfilmes” túlzások miatt.
Erények és nagy meglepetések
A fentebb említettekhez hasonló hangnemű, pozitív értékelések találhatók más magyar nyelven elérhető internetes forrásokban is. Baráti, rokoni társaságban olyanoktól is hallani tetszésnyilvánításokat, akik egyébként nem is érdeklődnek komolyan e korszakos katasztrófa – és általában a katasztrófákkal kapcsolatos irodalom – iránt.
Mivel korábban két könyvet és több kötetnyi cikket, elemzést is olvastam Csernobilról, és talán az anyaországban én írtam a legtöbb analitikus, újságírói anyagot erről a rettenetes katasztrófáról, sejtettem hogy sok újat nem ad nekem ez a film.
De arra nem számítottam, hogy ennyi meglepetéssel jár. Így például a dizájn, a ruházat, a helyszínek eléggé korhűek, számomra meglepően „szovjetek”, „csernobilosok” , „pripjatyosok” voltak! Nem értettem, törtem is a fejem, hogy tudták ezt az angolszász alkotók így eltalálni? A választ az első rész utáni feliratok, szereposztás, szakértők stb. adták meg. A stáblistán sok a baltikumi, lett, litván, sőt orosz és ukrán név. A volt unióban élő baltikumiak, oroszok, ukránok tudták, hogyan néztek ki a dolgok 1986-ban. Később olvastam, hogy a pripjatyi városi jeleneteket is egy posztszovjet baltikumi városban forgatták.
Ugyancsak pozitívumként említendő, hogy a két főhősnek, a csernobili kárelhárítás két meghatározó irányítójának, Valerij Legaszov akadémikusnak (filmbeli alakítója Jared Harris angol színész) és Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettesnek, a kárelhárításra létrehozott kormánybizottság vezetőjének (a svéd Stellan Skarsgård alakította) és egészben véve mind a 600 000 „likvidátornak” ez a sorozat – minden elfogultsága, hibája, ellentmondása ellenére is – méltó filmes emléket állít.
Mindkét főhős idő előtti halálához hozzájárult az az egészségkárosodás, sugárdózis, amit a helyszínen felszedtek.
Legaszov öngyilkosságához pedig azok az ellentmondások, közéleti, tudományos viták, amelyek a katasztrófa okaival, a RBMK reaktorok konstrukciójával, annak tökéletesítésével voltak kapcsolatosak. A csernobili kárelhárításban részt vevő likvidátorok korai halálát, betegségeit, egészségkárosodását nagyon kevéssel – vagy szinte semmivel sem − tudta kompenzálni a birodalom, amely pár év múlva össze is omlott. Vonatkozik ez az utódállamokra is. Helyesen bírálták, csúfságolták a film alkotói a volt unió vezetőinek, a hivatalnokoknak azon törekvéseit, intézkedéseit, amelyek a titkosításra, a kialakult katasztrofális helyzet súlyosságának kezdeti eltitkolására irányultak. Bár mentségükre szolgál, hogy kezdetben nem nagyon tudták, milyen nagy a baj, a tömegpánikot is meg kellett előzni. Abból a szempontból is szükség van az ilyen katasztrófákról szóló alkotásokra, hogy bizonyos tekintetben hozzájárulnának a biztonságkultúra térhódításához. Hisz minden eszközzel a lehető mind legnagyobb biztonságra kell inteni az embereket, emlékeztetni a megtörtént katasztrófákra, vészhelyzetekre, balesetekre, tanulságaikra, hogy lehetőleg soha többé ne forduljanak elő hasonlóak.
A sorozat több más fegyvertényéről, pozitívumáról is szólhatnánk még, ha nem kellene terjedelmet áldozni a sok hiteltelen, hamis képre, jellemre, a gyerekes dialógusokra, csúsztatásokra.
Eredendő konceptuális hiba
Az egész ötrészes sorozat kiinduló koncepciójában van a hiba. Az alkotók kikövetkeztethető véleményével ellentétben a csernobili reaktorrobbanás konkrét oka nem azt volt, hogy teljesen hülye volt a rendszer, a vezetőik, a tervezők, a mérnökök. Csak az ilyen, ún. RBMK típusú reaktorokból az unió összeomlása előtt és persze később is – a csernobili négyes reaktoron kívül – még 16 termelt sikeresen áramot meghibásodások nélkül.
Még az is lehetséges, hogy ha a kijevi áramszolgáltató (a hóvégi hajrára hivatkozva) nem rendeli el az eredeti, megszokott teljesítmény visszaállítását a csernobili ominózus kísérlet, a leállítás megkezdése után, nem következik be a katasztrófa.
Még nagyobb annak a valószínűsége, hogy a korszakos katasztrófát az üzemeltetők és főként Anatolij Gyatlov főmérnök-helyettes (Paul Ritter) több hibás kockázatos, önkényes döntése okozta. A kockázatos kísérletet vezénylő Gyatlov szinte történelmi léptékkel mérhető hibás döntéseinek a HBO-Sky ötrészes sorozata is nagy teret szentel. A vita, kiváltó okokról még most sincs véglegesen lezárva. Azóta a reaktorok biztonságát is nagymértékben növelték.
Tehát nem elsősorban a konstrukcióban, a rendszerben volt a katasztrófát kiváltó közvetlen ok, hanem bizonyos tekintetben fordítva működött a dolog. Mihail Gorbacsov, akkori szovjet elnök szerint is a csernobili katasztrófa lett az egyik koporsószög a gazdasági, nemzetiségi, társadalmi válságba sodródó szovjet rendszer halottas ládájába.
Hiteltelen jelenetek
Már rögtön az ötrészes sorozat legelején Legaszov akadémikus lakásának dizájnja nem egy tehetős – annak a kornak, társadalmi rétegnek megfelelő, nagyon-nagyon jól kereső, a feltételes felső tízezerhez tartozó – fővárosi polgár, hanem egy kárpátaljai szerény jövedelmű kolhozparaszt házának belső berendezéséhez hasonlítható. Vagy talán még ez utóbbinál is szerényebb. Itt is és az első rész szinte egészében a szürke, fekete, sötét színek, a nyomott hangulat a jellemző.
Teljesen abszurd, hiteltelen a filmben a helyi, városi végrehajtó bizottság április 26-án este tartott válságértekezletének bemutatása. (A reaktorrobbanás 26-án kora hajnalban, nem sokkal éjfél után történt.) A résztvevők a filmben – ahelyett, hogy a kárelhárítás, kárenyhítés, életmentés műszaki, technikai, szervezeti, logisztikai feltételeit, lehetőségeit taglalnák – agyalágyult ideológia lózungokat puffogtatnak. A gorbacsovi érában ez már nem így ment. Vészhelyzetben talán még Sztálin idején sem.
Turányi József
Deskó László helyszíni felvételei
(Folytatjuk)
