Lassan elérkezünk július 21-hez. Újabb vizsgája lesz ez magyar közösségünknek. Minden korábbinál fontosabb, hogy ezen jól teljesítsünk.
Sok az ellendrukker. Nagy a tét és nagy a nyomás rajtunk. Ám ez csak még erősebbé és egységesebbé kell, hogy formáljon bennünket.
Ukrajnában élve volt éppen elég időnk és alkalmunk megszokni a választási kampányokat, láttunk és tapasztaltunk nem kevés rosszindulatot és alattomosságot, ez a mostani mégis eléggé csúnyára sikerült. Volt okunk bőven kapkodni a fejünket. Az ukrán pártok már megszokott sárdobálásából ezúttal nekünk is kijutott – gondoljunk csak a legfrissebbre, a Rezes Károly kárpátaljai magyar politikusnál tartott házkutatásra. A rendőri fellépés üzenet volt egész közösségünk számára. A megfélemlítés üzenete.
És ennél a pontnál érdemes megállnunk egy percre. Az indokolatlan megfélemlítési akció azt jelzi számunkra, hogy jó úton járunk. Nem foglalkoznának velünk, ha nem volnánk tényezők. Igenis számítunk, a közös magyar összefogás valós veszélyt jelent a minden hájjal megkent ukrán politikai szereplőkre.
A 2015-ös önkormányzati választások után az előrehozott parlamenti választásnak is közösen futottak neki magyarságszervezeteink. Négy éve az összefogás sikert hozott, mint ahogyan a 2017-es kárpátaljai aláírásgyűjtési akció is a nyelvkorlátozó intézkedések ellen. Az akkor leadott közel 65 ezer aláírás világos jelzés volt Kijev felé, hogy vagyunk és leszünk! Most ismét elérkezett az idő, hogy megmutassuk: nemcsak hogy létezünk, de komoly tényezőként kell velünk számolni őseink földjén. Az, hogy a Központi Választási Bizottság törvénysértő módon nem biztosít magyar többségű választókerületet, az, hogy egyetlen párt sem számolt komolyan a magyar kisebbséggel, s biztosított neki listás helyet, egyértelműen jelzi a viszonyulásukat hozzánk. Ezért is kell bizonyítanunk!
A fentebbiek is megerősítik, a kárpátaljai magyarság összefogásának nincs alternatívája. Ellenségeink azt szeretnék, ha gyengülnénk, ha külön utasokká válnánk, ám éppen ezért kell vállvetve küzdenünk. Magunkért, egymásért. Ne legyünk naivak, azt is látni, érzékelni kell, még csak házon belül is vannak olyanok, akik álságos módon támadni próbálják a törékeny magyar egységet. Ám az ilyenekkel nem szabad foglalkoznunk, az ilyen provokátorok arra sem méltók, hogy egyáltalán reagáljunk rájuk.
Az előttünk álló vasárnap kárpátaljai magyar közösségünk vizsgát tesz. Vizsgát magyarságtudatból, a szülőföldhöz való ragaszkodásból, de vizsgázunk őseink szelleme előtt is. Hogy sikerrel vegyük az akadályokat, mindenkire szükség lesz, azokra is, akik külhonban kénytelenek keresni a betevőt. Bizonyítsunk közösen!
