Zubánics László: gondolatok a parlamenti választások margójára

​Folyó év május 20-én Volodimir Zelinszkij köztársasági elnök beiktatási beszédében gyakorlatilag „követ dobott” a nyári vakációját tervezgető ukrán politikai társadalom állóvizébe, amikor kihirdette a soron kívüli parlamenti választásokat. Sokan akkor kétkedve fogadták a bejelentést, azonban az események azt mutatják, hogy az új hatalom sikeresen vette a parlament és az alkotmánybíróság által támasztott akadályokat, s immár utána vagyunk a soros megmérettetésnek.

​Az elmúlt napokban sokan sokféle előjellel elemezték a választások eredményeit, azonban egy dolgot le kell szögeznünk – sikerült megmutatnunk, hogy vagyunk, s ezzel a közösséggel még mindig – reméljük a jövőben is – és nem csak kárpátaljai viszonylatban számolni kell, mint politikai tényezővel.

​Először is külön köszönettel tartozunk minden egyes kárpátaljai honpolgárnak – magyarnak és nem magyarnak egyaránt – azért, hogy 2019. július 21-én elment szavazni és voksaival a magyar összefogás jelöltjeit támogatta.

​Annak ellenére, hogy egyetlen képviselőjelöltet sem sikerült mandátumhoz juttatni, sikeres választási kampányt bonyolítottunk le, amely során bizonyítást nyert, hogy a jelentős demográfiai fogyás ellenére a választókerületekben élő magyar közösség arányai az elmúlt években nem változtak, ezért megfelelő mobilizáció és szavazatkoncentráció mellett a magyarság 2015-ben mért 12,5 százalékos politikai súlya jelenleg is megvan.

​Sokan apokaliptikus képet festenek a választási eredmények kapcsán,

pedig mindenki számára világos volt (vagy legalább is annak kellett lennie!), hogy a kialakított három választókerületből kizárólag a 73. számúban van statisztikai esély a győzelemre. A másik kettőben azt kellett bizonyítanunk, hogy jelen vagyunk a porondon. A 68. és 69. sz. választókerület eredményei hozta is a papírformáját, azaz a 16 és 13 százalékos magyar jelenlétet.

​Már az idei elnökválasztások előre jelezték a magyarlakta települések igen alacsony politikai aktivitását (számításaink szerint akkor kb. 30 ezer magyar választó ment el), azonban a július 21-i adatok arányai némi aggódásra adhatnak okot. Bár a magyar összefogás jelöltjei 32 552 szavazatot gyűjtöttek be, a 73-as körzet nagy magyar falvainak alacsony aktivitása (Jánosi 35,67 %, Vári 35,44 %, Déda 36,34 %) jelzésértékű. De hasonló negatív „eredményeket” tapasztaltunk a 68-as körzetben (Eszeny 27,18 %, Kisdobrony 35,26 %, Nagydobrony 35,24 és 34,75 %) és a 69-es körzetben (Csongor 18,59 %, Kaszony 24,99 %, Papi 25,47 %) is. Ebből kifolyólag a következő időszak egyik fontos feladata kell, hogy legyen, hogy településekre bontva vizsgáljuk meg az alacsony részvételi arány okait, s igyekezzünk megoldást találni a problémákra.

Összességében a részvételi aktivitás az alábbi adatokat mutatja:
68. sz. választókerület (Ungvár): 43,52 %;
69. sz. választókerület (Munkács): 24,99 %;
73. sz. választókerület (Nagyszőlős): 41,52 % .

Ha az elnyert szavazatok mennyiségét abszolút számokban mérjük, akkor a sorrend a következő: Brenzovics László 16 664 (26,21 %), Bartha József 8 939 (12,37 %), Tóth Miklós 6 949 (11,7 %) voks. Ha csak a magyarlakta települések szavazóit vesszük, akkor ez az arány már egészen más – Bartha Józsefre az összes magyar szavazó 37 %-ka voksolt, Brenzovics László 34 %-ot kapott, Tóth Miklós pedig 24,7 %-ot. Ha csak azokat a magyar szavazókat vesszük figyelembe, akik elmentek szavazni, akkor kicsit módosul a kép, hiszen kiderül, hogy a magyar falvakban Bartha József a szavazatok 37,5 %-át, Brenzovics László 54,52 %-át, Tóth Miklós viszont 63,72 %-át kapta meg.

Mielőtt azonban örvendezni kezdenénk, érdemes megtekinteni az érme másik oldalát is, azaz mennyire érdemelték ki a közös jelöltek a magyarság bizalmát a választókerületekben. Ha mindenütt összeadjuk a három legsikeresebb „nem magyar” jelöltnek a magyarlakta falvakban kapott voksait és összehasonlítjuk a magyar jelöltek eredményével, akkor a következő képet kapjuk:

68. sz. választókerület (Bartha József): 6 076 voksra 4 267 ellenszavazat;
69. sz. választókerület (Tóth Miklós): 5 922 voksra 3 468 ellenszavazat;
73. sz. választókerület (Brenzovics László): 12 044 voksra 9 328 ellenszavazat;

Azaz minden egyes a magyarok által kapott szavazatra Brenzovics Lászlónál 0,77, Bartha Józsefnél 0,70, Tóth Miklósnál pedig 0,58 ellenszavazat jutott. Itt csak a többségében magyarlakta településeket vizsgáltuk, a városok (Ungvár, Beregszász, Nagyszőlős, Csap) ebben a mintában nem szerepelnek.

Ha figyelembe vesszük, hogy a 73. sz. kerület beregszászi részében a magyarlakta településeken nem magyar jelöltekre adott szavazatainak száma 6 393 (Beregszászi járás 3 243, Beregszász város 3 150) szavazat, akkor, egyrészt jelentős magyar szavazattartalékot, másrészt a magyarság el-, illetve szétszavazását észlelhetünk. E jelenség okának megtalálása, és lehetséges maximális kiküszöbölése szervezeteink fontos feladata kell, hogy legyen. Fontos ez többek között azért is, mert

a jelen választásokon jelöltjeink által összesen begyűjtött szavazatszám egyáltalán nem biztos, hogy elegendő lesz a helyhatósági választásokon a megyei tanácsi képviselet biztosítására, különösen, ha akkor is hasonló hatalmi ellenszélben kell azt bizonyítanunk.

Az elemzések között érdemes külön figyelmet fordítani a 69. sz. választókerület magyar falvainak teljes apátiájára is, megvizsgálva azokat az okokat, amelyek révén olyan jelentős magyarlakta településeink, mint Csongor (18,59 %) és Mezőkaszony (24,99 %) gyakorlatilag megyei negatív csúcsot tartanak a maguk részvételi arányaival.

Az idei választások egyik érdekessége volt, hogy új, számunkra ismeretlen arcok is előkerültek, akik üstökös módjára emelkedtek fel és döntötték le a korábban rendíthetetlennek hitt jelölteket. A Nép Szolgája (Szluga narodu) párt jelöltje paraszthajszál híján majdnem elvitték a választókerületek felét. Az elnökválasztások második fordulója előtt a magyar közösség képviselői tárgyalásokat folytattak egy esetleges együttműködésről, amelyek egyik feltétele az lett volna, hogy a párt a listján befutó helyet biztosít a magyarság által megjelölt jelöltnek (jelölteknek).

Ha eljátszunk a gondolattal, hogy a magyarság netán 2 helyet kapott volna a Szluga narodu párt listáján, akkor a két listás jelöltünk mellett a párt képviselőjelöltjei biztos mandátumot szereznek a 68. és 69. választókerületben. Az együttműködés hiányában persze ez a négy mandátum is csak megvalósulatlan ábrándkép maradt.

Mivel érdemi tárgyalásokra pártlistán való szerepléssel kapcsolatban nem került sor, szervezeteink jogosan elzárkóztak bármiféle pártszimpátia kinyilvánításától. Ettől függetlenül minden állampolgár személyes döntése alapján megtette saját választását a pártlistán is, s ennek megfelelően a Nép Szolgája, az Ellenzéki Platform és az Ellenzéki Blokk „potyán elvitték” a magyarok szavazatait. A többi „hazafias” párt elhanyagolható mértékben részesült támogatásban, mivel a propaganda eredményeként számukra mi egyszerűen toxikusak vagyunk! Ami a választók pártpreferenciáit illeti, itt toronymagasan vezet a Nép Szolgája (Nép szolgája). Az Ungvári járásban a támogatottsága 44,3, Beregszász városában 43,8, a Beregszászi járásban átlagosan 41,4 százalékos.

Summa summárum: ugyan nem jutottunk parlamenti képviselői mandátumhoz, és ezáltal jelentően gyengült érdekérvényesítési lehetőségünk, de a nap holnap is felkel és a megkezdett munkánkat folytatnunk kell. Ebben

szükségünk van az Önök támogatására!

A választások egyik fő tanúsága, hogy meg kell újulnunk, nyitottabbnak kell lennünk az embereink irányába, többet és minőségesebben kell kommunikálnunk, intenzívebb és emberközelibb kampányt kell folytatnunk új arcokkal! A hibát nem a választópolgárokban, hanem a szervezetek politizálásában, magatartásában kell keresnünk! Ha ezt megtesszük, a jövőben sikerre leszünk „ítéltetve”! Meg-, illetve vissza kell szereznünk a kárpátaljai magyar választók bizalmát, egyébként vége szakadhat, illetve még jobban beszűkülhet az ukrajnai-kárpátaljai magyar politikai képviselet.

dr. Zubánics László, az UMDSZ elnöke