Pörgős, önfejű fiatal, aki ha valami bántja az igazságérzetét, felemeli a szavát. Reál beállítottságúként hadilábon áll az időpontokkal, a betűket viszont annál jobban szereti. Nagyon jól érzi magát a munkahelyén, nem vágyik máshová. Álma, hogy hat földrész száz csodáját megtekintse. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Kopinczu Nikolett, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola matematikatanára.
– Gyerekkora óta tanárnak készült.
– Kislányként az udvaron tanítottam a képzeletbeli barátaimat, és a garázs falára írtam a feladatokat. Édesanyám is tanár, ő mindig hozott haza krétát. Rajta kívül nincs más pedagógus a családban. A tesóm geológus lett, őt inkább a kutatás érdekli. Én a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskolában tanultam, majd a Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségiztem. Jelentkeztem a Rákóczi-főiskola és az ungvári egyetem matematika szakára is, valamint a munkácsi egyetem könyvvitel képzésére. Mindenhová felvettek, nehéz volt dönteni, de végül az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karán kezdtem el a tanulmányaimat, 2015-ben szereztem diplomát.
– Párhuzamosan dolgozott is.
– Negyedik évfolyamon a Dayka Gábor Középiskolában voltam pedagógiai gyakorlaton. Nyáron megüresedett egy hely, jelentkeztem az állásra, így 2014 őszétől a mesterképzésemmel párhuzamosan elkezdtem oktatni. Matematikát és informatikát tanítok. Hétvégenként a GENIUS tehetségpontokban is tartok foglalkozásokat a fiataloknak. Annyira megszerettem a suliban a légkört, hogy már öt éve ott vagyok, és nem is szívesen mennék máshová.
– Mit élvez a legjobban a tanításban?
– Azt, hogy változatos. Sosincs két egyforma tanóra.
– Ha tehetné, milyen más szakmát próbálna ki?
– Hat évig rendezvényszervezéssel foglalkoztam a Best Party Service-nél. Teremdíszítésbe, szabadtéri ceremóniák, születésnapok, keresztelők dekorálásába segítettem be. Élvezetes hobbi volt. Újabban pedig az Ilosvay házaspárnak segítek be a fagyiárusításba. Próbálkoztam amatőr színjátszó társulattal is, de az nem fogott meg. Nem igazán találnék olyan munkát, amit szívesen végeznék a tanítás helyett.
– Mivel kapcsolódik ki?
– Könyvmoly vagyok. Egyedül a sci-fit nem szeretem, bármi más jöhet. Pont ma fejeztem be az Abigélt, már itt van nálam a Két lépés távolság. Kortársat és klasszikust is olvasok. A könyvekkel is úgy vagyok, mint a zenével – minden jöhet. Szeretek kézműveskedni. Régen rengeteg karkötőt fontam. Mostanában festek is. Néhány képet, amit elkészítettem, már el is ajándékoztam. Általában nyitott szemmel és füllel járok, így mindig mindent tudok, olyat is, amit mások nem. Ajándékokat is így szoktam készíteni. Megjegyzem, a beszélgetés közben elejtett dolgokat, és így mindenki személyreszabott ajándékot kap tőlem. Nagyon szeretek puzzle-özni, akár 3-4 ezer darabosokat is kirakok. Bekeretezem, és felrakom a falra. Édesapám is nagy megszállottja, ha belekezd, nem bír leállni. Ezt a szenvedélyt tőle örököltem. Az olvasást inkább anyukámtól.
– Mi szerettette meg önnel az olvasást?
– Kötelezőkből egyetlenegyet olvastam el, a Rómeó és Júliát. Nem szerettem olvasni. Makacs vagyok, nem szívlelem, ha megmondják, mit csináljak. Viszont egyetem alatt az egyik barátnőm ajánlotta a Büszkeség és balítéletet, ami meghozta az áttörést. Azóta nem tudok leállni az olvasással. Attól függ, mennyi időm van, 3-4 könyvet minimum átlapozok egy hónapban, de néha akár 10-et is.
– Mi az, amit kevesen tudnak önről?
– Nagy a fantáziám. Időnként megfordul a fejemben, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket forgatok magamban, talán le kellene írnom, és regénybe foglalnom… Egy-két szituációban az agyamban rögtön íródik a forgatókönyv, hogyan lehetne ezt a sztorit alakítani, kiszínesíteni. De még nem szántam rá magam, talán majd egyszer… Többen mondták már, hogy titokzatos vagyok. Nekem csak 2-3 barátom van, akikkel mindent megbeszélek, ők sok mindent tudnak rólam, a többiek csak a felszínt látják.
– Milyen emberi tulajdonságok dühítik fel?
– A kétszínűség és az igazságtalanság. Nem bírom, amikor valaki nyomja a showdert, holott én tudom, mi a valóság. Az igazságtalanság ellen általában felemelem a szavamat. Más esetekben gyakran előfordul, hogy csak végighallgatom, sokszor magamba folytom a véleményemet. Attól tartok, hogy az illetőt túl nyersen szembesíteném az igazsággal, megharagudna, és még én érezném magam rosszul… Ám gyakran mondják, hogy hiába hallgatok, az arcomról minden leolvasható. Nem szoktam mások véleménye alapján megítélni az embereket, ám az első benyomás nagyon fontos.
– Mivel lehet megbántani?
– Nem könnyű. Akik ismernek, tudják, vicces vagyok, próbálok mindent humorosra venni.
– Mi esik jobban, egy kedves szó vagy egy ölelés?
– Utóbbi.
– Egyetért azzal a közmondással, miszerint lassan járj, tovább érsz?
– Ez nem az én stílusom. Pörgős típus vagyok, ha leállok, utána nehezen indulok el. Én állandóan szaladok, mindig mindenhonnan késésben vagyok. Előfordul, hogy hirtelen döntéseket hozok, de arra is volt már példa, hogy a kelleténél tovább gondolkodtam valamin, ám végül ugyanazt a döntést hoztam meg, amit először kigondoltam.
– Kinek a szavára ad?
– Amit a szüleim, az öcsém, és az a néhány közeli barát mond, megfontolom. Viszont ha valami nincs ínyemre, úgyis kitalálok valamilyen kifogást. Anyukám gyakran mondja, hogy hiába adnak nekem tanácsot, úgysem figyelek rájuk. Nehezen lehet meggyőzni. Alapból tiltakozom, úgy csinálok mindent, ahogy én jónak látom.
– Alkalmazkodó?
– Igyekszem, de nem mindig sikerül.
– Gyakran elégedetlenkedik?
– Előfordul. Ha hirtelen adódik valami, amire nem számítottam, zavar, és zsémbeskedem.
– Precíz?
– Van egy falinaptáram, ott szoktam magamnak jegyezgetni a programjaimat. Ezt azért csinálom, hogy arra az időpontra már biztos ne tervezzek mást, mivel gyakran előfordul ilyesmi a feledékenységem miatt. Azt mondják, akinek nincs esze, legyen notesze. Én ezt betartom, mivel amit nem írok fel, az két perc múlva már kiröppen az agyamból.
– Mi az álma?
– Keresztanyámtól megkaptam a Hat földrész száz csodája című könyvet. Eldöntöttem, ha nem is mind a száz helyre, de nagyobb részükre eljutok.
– Mit változtatna meg magán?
– Jó lenne pár centivel magasabbnak lenni. Ha beállok a nyolcadikosok közé, néha elveszlek közöttük. Egyesek magasabbak nálam. 171 centi vagyok egyébként. Belső tulajdonságok közül a makacsságon változtatnék legszívesebben. Vannak olyan esetek, amikor alapból negatívan reagálok valamire, és nem kell hozzá ballábbal kelnem, vagy kihagynom a reggeli kávét.
Simon Rita
